Söripapa

Visszatérve a városi sétálásomhoz, bolyon gálásomhoz rájöttem – mondjuk már régebben, de most jobban észrevettem a dolgokat -, hogy a karácsony nem a régi érzést váltja ki belőlem. Mondjuk, most jobban röhögök a sok hülyén, mivel gyerekként nem találkoztam ennyi emberrel. Hihetetlenek ilyenkor az emberek. Nyugatinál lévő postánál elkezdtem követni – na jó, arra jött amerre én - egy idősebb nőt. Érdekes arca volt, olyan karakteres, 10 sörös. Szóval ez a nő a postánál nagyon udvarias volt egy idős nénivel. Felsegítette a lépcsőn a gurulós nesszeszerét, meg magyarázott neki meg ilyenek. Mondom ez gyanús, megfigyelem. Elment a nyugati téri T…co-hoz. Mondom, megyek után, végül is egy grill csirke így karácsonykor jól esik. Bemegyünk, követem, udvariaskodik, jópofizik meg minden. Mondom magamban ilyen nincs, hogy valaki ilyen rendes legyen, vagy tévedek? Hát, mint mindig megint igazam volt. Nem tévedtem. A hölgy – továbbiakban szörny – odaért a borokhoz. A szörny leakart venni egy üveg vöröset, nyúl érte. Mikor már a keze félúton volt, akkor hírtelen észrevette, hogy vele ugyan olyan idős nő keze előbb elérte a boros üveget és levette azt a polcról. És ennyi, ennyi kellett a szörnynek.
- Mit képzel magáról, hogy képzeli ezt, hogy elveszi a kezem elől a bort, amit én akartam elvenni. Hát, nem szégyelli magát, hogy száradna le a karja
A másik nő meg csodálkozó és érthetetlen tekintettel néz a szörnyre, hogy ez hülye, mit kiabál. A nő meg
- Bocsánat, bocsánat nem láttam, másra figyeltem, de itt van az üveg, én leveszem a másikat ugyan ebből a borból. – itt azért érződött egy kis gúny. És tényleg tele volt a polc ugyan olyan borral.
- Nagyon helyes, nem is tudom, hogy mit képzelnek egyesek magukról így karácsonykor. Azt hiszik, hogy csak Ők akarnak vásárolni bla bla bla.
Szerintem még két ilyen mondat és a nő lecsap kettőt a szörnynek, de nem tette. Én meg persze büszkén álltam az üzletben és mosolyogva néztem végig a storyt. Teljesen el voltam érzékenyülve, hogy megint igazam volt. 
A pénztárnál a szörny előttem, és ismét totál kedves volt a pénztáros hölggyel, akinek – így mellékesen megjegyzem – az egyik mellét T..co-nak a másik mellét Ildikónak hívták. Utána a szörny az ajtóban megint kikelt magából, mert egy fiatal lánynak a kabátja beakadt az ajtóba, amit Ő e képen tolerált:
- Kislányom, minek veszel fel ilyen kabátot, ha nem tudod, hogy kell hordani? – iszonyat gúnyosan és fennhangon. 
- Asszonyom, miért mondja ezt? Inkább azt mondja meg, hogy-hogy a rákba viseljem másképp a kabátot, hogy ne legyen rajtam és ne csukódjon be előbb az ajtó?
- Ne vedd fel!
- Hogy maga milyen okosnak tetszik lenni, ezt nem gondoltam volna. Ez jó ötlet. Majd megfázom, megkeresem és jól az arcába tüsszentek.
Erre nem mondott semmit a szörny. Megsértődött én meg hangosan kacagtam, amit meghallott és gyilkos tekintettel nézett rám. De nem olyan Au..an-ös halas eladós – aki fejbe vágja a pontyokat – tekintettel, hanem az az igazi gyilkos tekintettel. 
Este csirke arcba és irány a meló. Az ember azt hinné, hogy milyen jó karikor dolgozni, mert ilyenkor nem történik semmi. Hát, nem a szart. Ilyenkor engedik ki az összes elmebeteg barmot a pszichiátriákról. Meg szerintem van egy olyan titkos orvosi osztály, ahol a krónikus betelefonálókat kezelik, de ilyenkor Őket is kiengedik, mert kari van. Mert mire gondoljon az ember, mikor szenteste hajnali háromnegyed háromkor betelefonál a ……….. embör, hogy 
- Jó estét. Be szeretném jelenteni, hogy egy kocsi parkol itt a …………….. út szélén. 
- Igen, és mit csináljak vele? Ez zavarja magát szent este hajnali háromnegyed háromkor? – álmos, unott hangon.
- Igen, mert mindig ilyenkor erre sétáltatom a kutyámat és soha nincs itt kocsi. – az az igazi pökhendi hangot képzelj el.
- És nem fér el mellett GYALOG, forgalmi akadályt okoz HAJNALI HÁROMNEGYED HÁROMKOR? – mivel a cím egy totál a forgalomtól semleges terület volt.
- Nem, semmi ilyen csak ez nem szokott itt lenni és most itt van.
Itt akartam kérdezni egy két dolgot, de megszakadt a vonal. 
Ezen kívül még rengeteg ilyen gyík járkált közöttünk. Igen, gyíkok, mert másnak nem tudom az olyanokat nevezni, akik azért felhívnak, hogy:
- Jó estét. Megtudnák mondani, hogy hol lesz az éjféli mise … ( itt egy város név lenne, amiben van egy nagy kupolás templom, Dom )
- Igen természetesen, a templomban. – és itt lerakom. 
Érted? A vonalat ilyennel felhívja a gyík este hét órakór.
Ezen kívül egy csomó családi veszekedés és verekedés a szálkás hal miatt, a kevés bor miatt, a – ha hiszitek, ha nem – rossz ajándékcsomagolás miatt. Aztán – a kedvencem – a feldíszített karácsonyfát az anyuka a hatodikról kidobja, mert nem tetszett neki, ahogy a férje feldíszített, ezt persze este féltizenegykor. És, hogy miért gyíkok még? Mert a gyík direkt megvárja a bokorba gubbasztva, hogy a pap elmenjen éjféli misét tartani, mert Ő addig betör a paplakba és mindent elvisz a szerencsétlen szent atyától. Köcsög gyíkok ezek. 
De hát ez – volt - a szeretet ünnepe. Én meg úgy vagyok vele, hogy szeretek(tem) mindenkit a szeretet ünnepén, de rohadtul ne szóljon hozzám senki, és nem is jöjjön hozzám senki.
De bízzunk benne másnak jobban tetszik ez az ünnep.