Söripapa

Még anno 2013. decemberében – Istenem olyan régen volt, hogy már szinte nem is emlékszem rá – sétáltam a városban céltalanul – mert szoktam olyat is - közvetlenül az ünnepek előtt. Tudjátok, mikor mindenki készül a karácsonyra ezerrel. Ilyenkor az emberek mindig tele vannak érzelemmel, hogy jajj itt a szeretet ünnepe és jajj most boldognak kell lenni és jajj a család együtt és jajj de sokat fogok enni, de mit főzzek, és amit soha nem dolgozok le, és jajj, de szeretek mindenkit és jajj, hol itt a wc, mert mindjárt bepisilek a sorban állás közben. 
Szóval teljesen összeállt a kép az ünnepekre társadalmilag. 

De azért gyerekként jobb volt, nem? Már hónapokkal a karácsony előtt vártad a Jézuskát és nem tudtál semmit a nagyvilágból ilyenkor. Nem tudtad, hogy mennyi ember rohangál fel s alá, mennyien járnak vásárolni, mennyien majd bepisilnek a sorban állás során. Kicsiként jobb volt. Szartunk rá, hogy a mutter mennyit görcsöl a karácsonyi kaja felett, mert szánkóztunk – mert volt hó – vagy dobáltuk a szomszéd házát hógolyóval és tudtuk, hogy ha haza mentünk, akkor kész volt a kaja és izgultunk, hogy addig se jöjjön át a szomszéd reklamálni, hogy fehér csöcs alakokat formáztál a háza falára. Zaba, és ment minden tovább. 
Persze ilyenkor mi a kaja? A gyerekek kedvence a káposzta. Régen utáltam. Ekkor szokták a szülők fenyegetni a gyerekeket, hogy – Ha nem eszed meg a Jézuska nem hoz semmi ajándékot és nem díszítheted a fát. 
Na, most felvilágosítom a szülőket, hogy ilyenkor a gyerek örül a legjobban a karácsonynak. Mivel az a büdös kölök addig húzza a káposzta evést, amíg valaki más fel nem díszíti a fát, mert gyerekként inkább szánkóztunk volna, minthogy egy fenyőfát – ami mindig görbe lsd. édesapák karácsonya c. írás – díszítene. Kész a fa, gyorsan a pociba a káposzta és gyííííííí szánkózni. 
Este meg jött a szent esti vacsora, ahol szépen meg volt terítve minden. Asztalon gyertya, aminek a lángjába a díszes szalvétát dugdosod had égjen a mocskosa alapon. De persze soha nem gyullad meg, mert az apa keze ilyenkor mindig a tarkón csattan egy igazi szeretet ünnepi mondat kíséretében, hogy 
– Te büdös kölök kéred a párját is? Hidd el nagyobb lesz, bemelegítettem ezzel az eggyel. 
A gyertya mellett a soha nem látott étkészlet, csak akkorra készült legfinomabb kaják és szép asztali terítékek. Ilyenkor a gyerek csak tátott szájjal nézett, hogy mik vannak otthon, amiket nem tudott az év folyamán eltörni és ezáltal felb.szni a szülőket agyilag. Tudjátok, ezek azok az étkészletek amiket az anyátok nem enged el mosogatni a szeretet ünnepén hiába is akarsz segíteni egy kicsit az otthoni munkában. Ekkor szoktuk a legszívesebben felajánlani a segítségünket a mosogatásnál, mert biztos, hogy NEM választ kapunk, és még egy kis biztatást, hogy 
- Menjél be, egyél szaloncukrot, nem legyél láb alatt . 
Istenem, komolyan mondom ez a legszebb mondat egész évben. Csak az volt a rossz, hogy addig nem kaptad meg a Jézuska ajándékát, amíg a mosogatást écsanya be nem fejezte. Na, mindegy jó volt anno.