Tess, tegnapi napom volt az eddigi legkellemesebb. Nem is tudom, hogy hol kezdjem el. Hmmm, talán a legelején. Reggel hatkor kidobott, vagyis feldobott a szőnyeg, mert hát ügye földön alszunk. A reggeli biológiai szükségletek – mint pl. fésülködés. ruha választás – elvégzése után, na mit hallok? Na mit? Hát azt a büdös kiskölköt rohangálni és sikítozni, na hol? Hát az ablak alatt. Hogy némuljál meg, de szerencs, hogy felkeltem. De azért dühített. De nem sokáig, mert hírtelen egy, hogy is mondjam el neked azt a felemelő érzést mikor egy hangot hallasz és megnyugszol, átjárja egy kellemes érzés a tested, zsigereidet. Na én ilyet hallottam, és ez nem volt más mint egy puffanás. Arcom mosolyra derült, majd a következő az a kellemes gyereksírás a fájdalomtól. Kihesszelek az ablakon és látom, hogy a kis görcs ül a földön és ömlik a vér az orrából, szájából. HAHAHAHAHAHA Isten nem ver bottal kiscsög csak viacolorral. Imáim meghallgatásra találtak. Mondom ennek örömére egy ünnepi kaját csinálok. El is indultam bevásárolni. A hentesig semmi probléma. Hentesnél semmi baj, egyedül voltam állatkannibál. Át a boltba. Ott felkellett tennem egy gurulós táskás mamát a Különleges vagdalt és az Aranyfácán sűrített paradicsom közé. Há miért nem szedte gyorsabban a mamuszát 35 fok melegben. Mindegy, cucc megvéve és mentem tovább. A zöldséges. Öregem, már annyiszor megfogadtam, hogy nem megyek oda többet, de hülye fejemmel bemegyek mindig. Ott állandóan beállítják a cukromat és a vérnyomásomat. De ilyenekkel, hogy
- Csókolom, kérnék szépen 5 db paradicsomot. – kedvesen mondom mindig, de tudom már akkor előre, hogy ebből két doboz sör lesz nyugtatónak
- Tessék, kérsz még valamit? – széles mosollyal, ahogy az illik
- Nem, köszönöm szépen más NEM LESZ. – határozottan, érthetően, artikulálva
- Van paprika, szőlő, uborka, esetleg egy kis retek, vagy alma, narancs ….. – és mosolyog közben, de az 5 paradicsomot meg tartja a kezében egy zacsiban és nem adja át
- Csókolom, látom, hogy mik vannak, higgye el nem vagyok vak és nekem nem kell dicsekedni, hogy mennyi árujuk van, de nekem MOST CSAK 5 PARADICSOM KELLETT!!!!! – vérben forgó szemmel
Tegnap meg azzal, hogy eleve ott tartották a nyuger találkozót. Hát mondom ez hosszú lesz. De ezek nem csak vásároltak, neeeem, nem ám, nem bizony. Ezek megbeszélték az étkezési szokásaikat. Rosszul lettem. Az egyik mama kifejtette, hogy Ő nem eszik banánt, mert az káros, de tegnap annyira megkívánta, hogy muszáj volt megennie egy fürttel. A többi meg okosan bólogatott és figyelte boci szemekkel, majd a mama még meg is magyarázta, hogy azért evett egy fürt banánt, mert hát az ember szeme amit megkíván azt az ember megeszi, de van olyan, hogy ha nem kívánja akkor is megeszi. Mama, mond ezt a Gaben haveromnak, akinek a szeme nem kívánta a jobb egyenest a Soho London előtt a Nagymező utcában, mert a keze megkívánta a kidobó barátnőjének bal ülepét. Na, mindegy. Nagy nehezen megkaptam azt, amit venni akartam, de bele telt negyed órába. Már kezdem panaszkodni a nyugdíj járulék miatt én is. Behálóztak, bevonzott a nyugger valóság. A nyugdíjas klubból eltávoztam és elmentem a kínaiba. Hát ott az én kis sárga barátnőm várt hatalmas nagy mosollyal. Imádom a kiscsajt. Elcsencsingcsungoztunk egy darabig, majd egy jó nagy adag rizzsel – én már nem főzök rizst, mert a Kínaiak jobban csinálják mint én, és olcsóbban is kijövök, ez az én Sthal konyhareceptem :) - eltávoztam onnan is. Kajafőzés közben online rádió jó hangosan üvöltött a
nyitott ajtónál :) visszakapnak mindent a szomszédok. Közben a szülők visszahozták az eltaknyolt gyereket, akinek az egész feje be volt kötve :) Komolyan, mint egy múmia Na még egy kis hangerő a muzsikára. Egy óra alatt meg is lett a kajcsi. Látogatóim elmentek, majd a délután is. Na de az este. Pityukám én esküszöm, hogy csak meccset mentem el nézni. De kezdődött így, hogy a haverom felhív, hogy ugyan ugorjak már át hozzá Budára, mert meg akar velem beszélni valamit. Mondom neki, hogy most, mikor a Nincs kettő négy nélkül meg a Film+-on, dehogy megyek. Elmentem. Felmegyek hozzá és ott vár Ő meg egy másik haverja totálon. Telefonban nem hallatszott, hogy tottin van a fiú. Az asztal tele borosüveggel és sörös dobozzal.
- Itt meg mi a jó Isten történt? Azért hívtál, hogy kitakarítsak?
- Neeemm, iiiggyyááll valamit! – totálon, full szétíva
- Mit ünnepeltek?
- Azt, hogy a haveromat ma kirúgták a munkahelyéről, mert az egyik csapatvezérnek – fideszeseket hívja így – az unokatestvérének kellett a hely.
Közben a haverja meg valami náci indulókat hallgattatott a lépcsőház lakóinak beleegyezése nélkül és közben az mondogatta, hogy ez azért van, mert soha nem volt szavazni. Cimbivel megbeszéltem a dolgokat, majd mondom én lépek, mert mindjárt kezdőrúgás. Elköszönök, de azért még utánam kiabálnak a folyosón, hogy „ Na, most akkor mi van Söri, nem takarítasz ki?” Minek az embernek ellenség miközben ……. Szabadságtér, kivetítő a tér két végében plusz a szuperhold. Iszonyat nagy feeling, de tényleg. Tele idiótákkal, szétröhögtem a fejemet. UPC csinálta az egész rendezvényt és osztogattak nyakba akasztós világítós mittudoménmiannakanevét. Mindenkinek volt. Kék nyakú emberek rohangáltak mindenhol. Valakinek villogott, valakinek folyamatosan világított, mert volt rajta egy kapcsoló. Ilyen világítós cucc, volt a nőkön, férfiakon, kutyákon, sörcsapon, kukák befonva vele. MINDENHOL. Volt egy kutyus, arra a gazdija rengeteget rakott fel. Mindenhol világított a kutyi. Kék világítós kutya. Genetikai csoda. Egy ürge komoly hanggal és határozott – mellette kissé ittas – fellépéssel azt mondta a barátnőjének, hogy ha valami baj van akkor villogjál a nyaklánccal! A nő ott állt mellettem én rá néztem a gyerekre, csaj rám, én a csajra, majd mind a ketten körbenéztünk – ismétlem MINDENKIN olyan cucc volt – majd megint egymásra, majd mosoly, srác el, mi meg sírtunk a röhögéstől. Kiderült, hogy nem a barátja hanem a bátya. Szóval folyt a sör és ment a szurkolás ezerrel. Hopp, Söripapának pislantania kell. Keresem, kutatom a toalettet. Megvan. Lépcsőn kellett lemenni. Irány lefelé. Kissé gyanús volt, hogy miért állnak emberek sorban. Aztán feltűnt, hogy csak nők állnak sorban. Ekkor nagyon elkezdtem nevetni magamban. A férfi wc-nél nem volt sor. Ott csak mentél és kész. Tudod Pityukám, hogy van ez. A nők irigylik tőlünk az állva vizelést, mi meg tőlük a többszöri orgazmust. A piszuárral megspékelt helyen összeismerkedtem egy ürgével – mert hát hol ismerkednek a férfiak ittasan, wc-ben – akivel a sorban álló hölgyeken mosolyogtunk. A balga elrontotta a dolgot, mert kiment az ajtón és ott is mondta a hülyeségét jó hangosan. Majd egy hölgy rászólt, hogy „ Fejezd már be, nem vicces!” Ekkor a srác lehajtott fejjel elrohant :) Elindultam kifelé és akkor jutott eszembe, hogy engem is lefognak oltani, hiszen velem dumált. De kicsi Tamás észnél volt, és ahogy kitettem a lábam félhangosan csak annyit mondtam, hogy milyen pimasz fiatalember volt itt az előbb. A női csorda tekintete rám szegeződött és ekkor láttam azt amit soha többé nem akarok. Volt ott kb. 40 csajszi és mind engem nézett. Ezzel semmi baj nincs, mert én meg Őket, de azok a tekintetek. Kétségbeesett, jajveszékelős, ÚR ISTEN BEPIPILEK, ide egy tojtojt és a segélykiáltás felém irányulva, mintha én megtudtam volna oldani a szükségletük kielégítését. Vagyis ezt a fajta szükségletüket. :) Gyorsan visszaporoszkáltam a lányhoz meg az ittas bátyához. Velük elvoltam ott teljesen, nagyon nagy arcok voltak. A vicces az volt, hogy Brazíliának szurkoltak. Csak Ők ketten a téren. Senki más csak Ők. Vége lett a meccsnek és elindultunk mi is hármasban, vagyis négyesben, mert a báty összeszedett valami kéken villogó lányt. Megnéztük a parlament felett repkedő madarakat, ahogy világítanak a fényben. Pityu, az marha szép, de tényleg. Fent világító madarak, lent meg világító emberek. Na, mi elindultunk a kék ösvény felé. Az ösvény a Nagymező utcába ment, de ott már feloszlott, mert mindenki más más helyre ment be. Hallod, olyat láttam, hogy beszabehu. Ott van a Desseffy utcában a – hogy is írjam le, hogy ne bántsak meg senkit – huu, de rohadtul nyitott vagyok klub. Ott volt egy csoport és az egyik nagyon nyitott srácon egy szivárványszínű szalag volt a következő felirattal. „ A legértékesebb NŐ leánybúcsúja”. Na ekkor úgy döntöttünk mind a négyen, hogy akkor be a Pötyibe, négy hidegháború és ezt gyorsan elfelejtjük. Innen elmentünk a ………, majd este a meccsen elmesélem egy hab társaságában. Legyen annyi elég, hogy hatra értem a bázisra, és 09:00 órakor nem a kisgyerek sikítására keltem :)
