Söripapa

Sokan kérdezték már tőlem, hogy mit szeretek Angyalföldben, miért szeretek, miért szeretünk itt lakni. Nagyon egyszerű a válasz. Mert izgalmas kerület, tele izgalmakkal :) És most nem arra gondolok, hogy az Angyalföld nevét egy monda szerint arról kapta, hogy régen a qrvák ide jártak elvetetni a gyermeküket - angyalcsinálásra - és itt szülték meg a halott csecsemőjüket. Neeeem! Hanem mert mint például a minap sétálok a szomszédos utcában, ahol van egy kis kávézó. Látom, hogy kint az üzlet előtt sepreget az ott dolgozó barista leányzó. Gyönyörű őszi fákat idéző hajjal - nem kopasz és ritka, hanem vörösesbarna, de volt benne szőke is - és opálkék szemekkel. Ami a legfontosabb és ami szemet szúrt, hogy nem volt rajta smink és nem volt műkörme, sem körömlakk. Az a tipikus természetes szépség, gyönyörű bőrrel. DD haverommal pár hete beszéltük pont, hogy mennyire ritka az ilyen természetes szépségű nő, aki b@szik a sminkre és a műkarmokra. Na, de mindegy is, bemegyek a kávézóba - mondván, hátha tudok vele beszélgetni - leülök a L alakú pultnál lévő bárszékre és kértem egy zöldteát, mivel utálom a kávét. A pultnál egy idősebb ürge ült két székkel mellettem, aki gesztenyepürét majszolt és furcsán nézegetett. Megkapom a kis teámat, na mondom, most elkezdek vele beszélgetni, de akkor megszólalt a pultnál lévő mobilja, akaratlanul is odanéztem, a hívó Márti. Felveszik a telefont, majd elindult a raktár felé és azt hallom, hogy " Szia Szerelmem! Annyira hiányzol már! ". Hát mondom leszbosz a gyönyörűm, nem hiszem el! Az ürge látta az arcomon a csalódást, és megkérdi, hogy:

- Nem tudtad?

- Nem, de amint látom már a radarjaim sem működnek.

- Na törődj vele, Ádámnak is volt egy Évája a paradicsomban.

- Ja, meg jó nagy kígyója :)

Elkezdtünk beszélgetni, majd kiderült, hogy törzsgyökeres Angyalföldi és katolikus pap. Dikk, bocs a kígyóért :) Beszélgetés közben elmondta, hogy ahol én lakom - mert beszéltük, hogy ki hol merre stb - abban a házban volt lakásszentelésen a délelőtt, mert az idős néni tart a Farkaséktól. 

- Farkaséktóól? - kérdem

- Igen. Te nem szoktál látni árnyakat a patakparton?

- Mikor köd van, vagy hóesés, akkor szoktam, de nem csak én, hanem egy-két ismerősöm is. Ez akkor volt durva, mikor a pandémia alatt a patakpartra jártunk stikába piálni. Télen, még lábnyomok is szoktak lenni, pedig nem jött arra senki.

- Igen, Ők Farkasék.

Aztán elkezdte mesélni, hogy még anno réges-régen itt Angyalföld területén gyümölcsösök és szőlős ültetvények voltak. Ezen a területen volt egy csősz, Farkas János és kutyája Cézár. János bá egy határozott, pocakos, pipázós férfi volt, aki nagy tiszteletnek örvendett, bár sok ellensége volt, mivel sok embert fülön csípett lopáson. János bának volt egy felesége - Magdolna - és három gyermeke. Attila volt a legkisebb 5 éves. Juliska 7 éves, és volt egy harmadik gyermeke az ifjabb Farkas János, aki 16 éves volt. Ők itt laktak egy kis házban a mostani Gyermek téren. Boldog szerető családnak ismerte mindenki, a gyerekek jól neveltek, iskolába jártak, illemtudóak voltak, a feleségét kedves nőnek tartották, szóval egy idilli '60-as évekbeli giccses amerikai családnak nézett ki :). János bá minden reggel együtt reggelizett a családjával és együtt is vacsorázott, mindig ugyan abban az időben, és ezt minden szomszédja tudta. Reggeli után megcsókolta a feleségét, puszik a gyermekeknek - aki, nagyon szerették - majd vállára csapta a puskáját és elindult a gyümölcsösbe őrködni Cézár kutyájával. Este mikor végzett, akkor ugyan ez a menet, csók a családnak, vacsora és lefektette a gyerekeket. Minden vasárnap az ebéd után az egész család elment a gyümölcsösbe sétálni János bával amerre dolgozott. Persze, megszokásból és hivatástudatból ekkor is mindig magával vitte puskáját. 

Aztán egy időben valami megváltozott. János bá elkezdett furcsán viselkedni. Elfelejtett reggelizni, volt, hogy nem ment dolgozni, csak feküdt otthon egész nap, vagy ha elment dolgozni, akkor valamikor korán, valamikor meg késő este ment haza, valamint lefogyott és őszülni kezdett erőteljesen. Felesége és szomszédjai mikor kérdezték, hogy mi a baj, akkor csak annyit mondott, hogy "Látom Őket, látom Őket, nem mennek el, nem mennek el!" De arra a kérdésre soha nem válaszolt, hogy kik nem mennek el, kiket látott. Aztán az egyik őszi vasárnap délután ismét elment az egész család kutyával együtt a szokásos sétájukra, de többet nem értek haza. Az este feltűnt a szomszédnak, hogy nem szivárog ki fény a családi házukból és nagyon nagy a csend a porta körül. Egyik szomszéd sem tudott róluk semmit. A szomszédok összefogtak és hajnalban elmentek megkeresni őket a gyümölcsösbe. Meg is találták Őket a Rákospatakparton egy almafánál a mostan Béke és a Váci út közötti Tahi utcai szakaszon. Az almafa tövében ült a fának nekidőlve János bá mellkason lőve, a puskája az ölében feküdt. János bá lábánál feküdt felesége Magdolna átvágott torokkal kinek a karjába volt fektetve három gyermeke szintén mindegyik átvágott torokkal. A kutyájuk az almafa egyik ágára volt felakasztva nyakánál fogva, de a hátsó két lába le volt vágva. A különös és rémisztő az volt az egészben, hogy János bá, Magdolna, Attila, Juliska és a kisebbik János haja őszbe vegyült. Mind az ötüknek. Senki nem tudja, hogy mi történt, hogy János bá kattant be annyira valami miatt, hogy valamilyen rémület miatt kivégezte a családját, vagy valamelyik rosszakarója ölte meg őket, soha nem derült ki. De egy biztos! Hogy azóta a patakparton a három gyermek és szüleik árnya fel szokott tűnni ködös, havas időben. Vannak, akik néha gyermek kacajokat szokott hallani hajnalban a patakpart felől mintha fogócskáznának. 

Mikor befejezte a történetet a lelkipásztor, akkor feltűnt, hogy a barista lány ül a pult legszélén - mögöttem - és néma csendben figyelte Ő is a papot, egy szót nem tudott mondani, mint ahogy én sem. De megtörtem a csendet, megkérdeztem a baristától, hogy 

- Te is itt laksz Angyalföldön?

- Nem, én Zuglóban. - kicsit remegő hanggal közölte, mintha félt volna.

Ezután a pap is és én is kifizettük a kontónkat - persze ekkor is csend volt, senki nem beszélt - majd kifelé jövet eszembe jutott, hogy 

- "Angyalföld a hely ahonnan elindul a gonosz, mert a XIII kerület a bölcső."

- Zoltánnak ebben igaza volt. - fordult hátra mosollyal az arcán padre :)

Szóval ezért IS szeretem, szeretjük Angyalföldet, mert itt mindig van valami történet. Mint az olvasott történet és annak szereplői pusztán a képzelet szülöttei, a valósággal való egyezés pusztán a véletlen műve, vagy nem :)

Szia Pityu!

Nagyon érdekes egy délutánom volt egy hölggyel a minap. Ezt el kell, hogy meséljem neked, mert jövőhétig nem bírom magamban tartani mikor is találkozunk :) Ott kezdődött az egész, hogy megrendeltem Maci javaslatára azt a légtisztítót, ami neki is van. Rohadt jó dolog, így mellesleg megjegyzem. Szóval megrendelem, házhoz kérem és mint mindig nehogy jó legyen nem hozták ki, hanem a két utcára lévő átvevőponthoz vitték. Na mindegy, jobb mint a semmi. Elmegyek, előttem öt ember, két raktáros hölgy meg adogatja ki a csomagokat. Az egyik lányt már mikor beléptem a helységbe kiszúrtam magamnak, mert olyan gyönyörű őzike szemei voltak amilyet még annó Disney rajzolt. Sorra kerülök, majd mondom az őzikeszeműnek, hogy 

- Szia! Egy csomagért jöttem.

- Na ne csináld velem ezt kérlek! Itt van csomagkiadás? Tortát akartam neked csomagolni! - széles mosollyal,     csillogó szemekkel

- Jogos, de nem szeretem a tortát és a sütiket sem, így hát marad a csomag. - mondtam mosolyogva, kisé pirulva 

Mindegy is, szót szót követett, majd kérdezi, hogy mekkora a csomag, mondom neki kb. 70 cm, kérdi, hogy nehéz, törékeny, mondom légtisztító van benne, nem nehéz, nem törik. Kihozza, kérdi milyen a tisztító, hát mondom majd kiderül, de azt írják teljesen jó levegőt csinál. 

- Majd elmeséled, hogy milyen? - kérdi még mindig azokkal a hatalmas, csillogó őzikeszemekkel 

- Természetesen.

- Akkor kérem a kódot, hogy beüssem a gépbe.

- Én meg a telefonszámodat.

- Persze, hogy is ne!

- Hát akkor, hogy mondjam el, hogy milyen? Ide nem jövök többet, messze van.

Kiadta a csomagot, elköszönök, majd utánam szól, hogy ne felejtsem el. Jójó, még a számodat sem adtad meg gondoltam magamban, majd elindultam a cuccal és miért is ne, elkezd esni. Gyönyörű. Két utca, rommá ázás. Itthon beüzemelem a cuccot, majd mikor a dobozt szedem össze látom, hogy rajta a telefonszáma és, hogy Réka meg egy kis szívecske :) Középső szám el volt mosódva az eső miatt, így hát nem tudtam, hogy hármas vagy nyolcas. Kipróbáltam a hármast, valamilyen nyíregyházi panzió vette fel, há mondom az azért még odébb van :) Nyolcassal viszont Réka vette fel és elkezdtünk csacsogni egy jó órát, majd megbeszéltük, hogy másnap találkozunk és javasoltam a Kis helyet, tudod az a kellemes pub ahová régebben jártunk. Furcsálltam, hogy kétszer is rákérdez a holnapi napra, majd később leesett, hogy dikköcsém há sz@ros Valentin nap van. Mindegy most már, legyen, lesz@rom. Másnap este Kis hely, beülünk a szokásos helyünkre, beszélgetünk. Mikor beütött a kínos csend, akkor arra lettünk figyelmesek, hogy a mellettünk lévő asztálnál ülő pár beszélget. A csajszi leszedi a pasijának az arcáról a szempilláját, majd odatartja elé és mondja, hogy 

- Szívem! Kívánj valamit és fújd el a pilládat.

- Azt kívánom, hogy legyen újra szűk a lyukad! - és elfújta.

Hallod Pityu! Majd meg haltunk Rékával, alig bírtuk visszatartani a röhögést. A csaj szegény szerintem fel sem fogta, hogy mit mondott neki a pasija, mert simán beszélgettek tovább. De ilyen kérdések, hogy 

- Tudod még, hogy melyik a kedvenc tavaszi virágom? - tényleg kis kedves hangon kérdezte a csajszi

- Persze, a Kőbányai világos virágos.

- Jaj már! Amúgy meg, meg sem dicsérted a hajam, hogy milyen szép lett! Na milyen szín ez? Kitalálod?

- Ja, ritka.

Hallod, itt mind a ketten ledobtuk az ékszíjat, mondom ezt nem hiszem el. Mióta lehetnek együtt? :D 

A beszélgetésük az kábé olyan volt, mikor Kis-ben ülünk hárman Szamóca, Dom meg én. Szamóca elkezdi mesélni, hogy

- Havonta egyszer-kétszer elszoktam járni egy - hogy is mondjam - maradjunk annyiban, hogy egy lányhoz a Marina Partra, és most is megyek este.

- És mit szoktatok csinálni, mesélj tigris :D - teszem fel a nagy kérdést, mire Dom beleszól,hogy

- Uhhh, a Marina Parton milyen szépek a fények, meg a Budai világítások is gyönyörűek. 

- Igen, főleg a - mondaná Szamóca, de közbe kellett, hogy vágjak, hogy 

- Ki a f@szomat érdekelnek a fények, azt mondd már, hogy mit csinálsz a csajjal, hát sz@rok az izzókra! 

Erre elkezdenek nevetni, hogy tényleg hülyeség az egész fényszennyezettségről beszélni, miközben téma van.

Na, de visszatérve Rékára, nagyon jól sikerült az este, sokat andalogtunk a városban és a parton. Aztán másnap főztem neki vacsorát, átjött, megnézte a légtisztítót, vacsoráztunk :) Mondtam neki, hogy reggel tök jó levegő van mikor felkelek, ha megy este a gép, így hát reggelit is kellett neki csinálnom :D :D Most meg tudod mi van? Megyek moziba! Én! Moziba! Hát mondtam neki, hogy utálom mint a sz@rt, mert idegesít a sok ember csámcsogása, csörgése, és mindig van egy olyan lény ott, akinek iszonyatosan irritáló a nevetése, röhögése, kacaja, hogy elb@ssza az egyész mozi élvezetet. Tudomásul vette, majd közölte, hogy Ő sem jár moziba pontosan ezek miatt, de mi most a Bem moziba megyünk, amiben jó a kocsma rész, és az egyik ismerőse a pultos és ott finom a sör és a nagybuta. Szóval, most oda indulok, indulunk, csak gondoltam előtte megírom ezt a történetet neked előtte, mert ilyen kívánságot még nem hallottam :D :D :D :D 

Szia Pityu!

Képzeld, hétfőn találkoztam Zsófival :D  Igen, a babamosolyú Zsófikával. Caplatok a Jászain, erre jön velem szembe szomorúan, lehajtott fejjel. Mondom neki:

- Szia Zsófibaba, mi van veled?

- Jaj Sörike, ölelj meg! – pityergős fejjel, szomorúan :(

- Mi a baj kedves? Bántottak?

- Van tubákod? Kölcsön tudod adni, enyém otthon van.

- Persze, tessék, de mióta tubákolsz?

- Mióta van új munkahelyem egy menyasszonyi szalonban. Most is megyek dolgozni – és rémült tekintettel     nézett fel rám.

- De, hát az tök jó! Szép ruhák, nőkkel kell lenned, nem idegesítenek a pasik, miért rossz ez neked? Semmi ideg! Miért kell ehhez tubák?

Éééés elkezdte mondani a dolgokat, amiket MI halandó átlag férfiak nem is gondoltunk, hogy ilyen van. Döbbenet és kiábrándultság fogott el. Mikor Zsófitól elköszöntem, egyből nyúltam a telefonomhoz, és hívtam Attilát, hogy utána járjak a dolognak. Atti otthon is volt, de közölte, hogy mielőtt felmegyek hozzá, ugorjak már be egy boltba és vegyek neki egy üveg konyakot, mert elfogyott. Reggel nyolc óra! Gyönyörű :D Bolt be, konyak megvéve, irány Attis. Elmondtam neki azt, amit Zsófibaba mondott nekem, és döbbenten hallgatta végig, majd mondtam neki, hogy ennek utána szeretnék járni, és már utasított is, hogy hoppanjak a hengerbe. Hengerbe be, meggyes-szedres alkoholmentes sörillatú gáz beáramlik, combomba az a cucc, ami nem kábítószer – mert gyengék szerével nem élünk – és már bódultam is, majd Zsófiban ébredtem. Zsófi már bent volt a munkahelyén és éppen a ruhapróba szobát takarította, igazgatta. Képzelj egy kb. 25 nm2-es szobát, halvány pink színű falakkal, hozzáillő pihe-puha ülőgarnitúrával, kaspós virágokkal, tökéletes megvilágítással. A szoba végében egy nagy tükrös szekrény – jobbról, balról, szemből tükör, de nem úgy, mint az Angol kertben – bocsánata – a vidámparkban, a tükörkastélyban, ami szét torzítja tested – ami előtt van egy lépcsőfokos állvány, amire a menyasszony feláll és illeg, billeg a ruhában, és még a lépcsőzést is gyakorolja közben. Na, ezt a „szentélyt” takarította és közben folyamatosan az járt a fejében, hogy nem akar még egy gusztustalan napot.

Kis idő múlva meg is jött az egyik vevő, akivel semmi gond nem volt, nem tett hülye megjegyzéseket, elfogadta önmagát és a kritikát, és szegény Zsófibaba fohászkodott az Úrhoz, hogy ilyen nap legyen az egész nap, de hát az Úr útja kifürkészhetetlenek, és hát hétfőn Ő sem szeret dolgozni. Így hát ennek tekintetében bejött egy feleségnekválasztott, aki a szokásos sz@r dumával kezdte – Zsófika ettől mindig falra mászik – miután megkérdezték tőle, hogy mi az elképzelés: A ruha találjon meg engem! A másik ilyen szar duma: A ruha megfogja mondani, hogy ő kell e nekem vagy sem. Hölgyeim! Van két rossz hírem! Az egyik, hogy a ruha nem beszél, a másik, hogy nem talál meg, mert nem tud menni!

És jöttek azok a „nők”, akikről Zsófika a Jászain mesélt. Tehát eleve ott kezdődik, hogy nem értem, hogy hogy lehet így elmenni egy ruhapróbára. Mi férfiak – legalábbis én -, úgy vagyok vele, ha elmegyek egy pl. öltönynadrágot venni, akkor lefürdök, tiszta gatya, zokni, mert hát ott méregeti a lábam, vagy valami, akkor ne segg- és zacsi- meg, lábszagot érezzen szegény eladó. De, hogy oda bemegy egy nő menyasszonyi ruhát venni úgy, hogy előtte futott a ligetben, vagy szaunázott és utána nem fürdött meg, és erre az izzadt, büdös testére rányomja a parfümöt, az azért na! Nem nyom el mindent a parfüm, bármennyire is drága. Itt értettem meg, hogy miért kért tőlem tubákot reggel.

A legnagyobb mikor egy másik vásárlónak a hátul zipzáros ruháját úgy húzta fel, hogy közben azt mondogatta szegény HŐSÜNK magában, hogy jaj, csak nehogy becsípjem a szőrt, jaj, csak nehogy becsípjem a szőrt, és az ujját bedugva végig kellett húznia a szőrös hátán, hogy a szőrszálak félreálljanak a kocsitól a fájdalom elkerülése végett. Mikor felhúzta, akkor rutinosan a zsebébe rakott fertőtlenítő kendőbe törölte az ujját.  

Figyel Pityu! Ismered a push up melltartókat? Tudod, ami olyan, mint egy zacskó chips. Kinyitod és félig üres, pedig úgy tűnik, mintha tele lenne. Na, egy ilyen volt fehér színű az apja leányán. Fehér lett volna, de a szivacsos részen átizzadva a fehér csipkés része teljesen besárgulva, úgy, hogy ez mellett esztétikusan a melltartó alsó részén lévő drót merevítésnél, ez a fehér szövet a kosztól, szmogtól, vagy ne is tudom mitől fekete. És ez nem zavarta őt, csak ott libegett ebben a förtelemben és nevetgélt a barátnőivel. Zsófika folyamatosan azért könyörgött magában, hogy gumikesztyűt hagy vegyen fel, mert ehhez nem hajlandó nyúlni. Szegényt a sírás kerülgette, engem meg a hányinger.

A legundorítóbb, de tényleg a legundorítóbb, mikor egy másik kuncsaft bejön az üzletbe a barátnőjével szépen, illatosan, dekoratívan és kér egy olyan ruhát, amihez nem kell melltartó. Oké, semmi probléma, Zsófibaba megkönnyebbült sóhajjal megy a raktárba, hozza a ruhát és a hölgyünk levette a melltartóját. Pityú! Ha nem látjuk, én tényleg nem hiszem el! A parizer, vagy nevezzük káddugónak, holdudvarnak - vagy tök mindegy - körül hosszú, esőerdőben feltalálható indákat meghazudtoló szőrcsomók, amik a keblei aljára vannak ragadva. Zsófit a hányás kerülgette. Ahogy a hölgyünk ott mozgott, száradt meg a keble és a szőrindák szabadon kezdtek el lobogni a szoba légörvényében.

A másik kedvencem, mikor nincs tisztában a testi adottságaival a hölgyemény, és mindenképpen olyan ruházati költeménybe akarja beletuszkoltatni testét, amit 10-20, vagy akár 30 kilóval könnyebb és karcsúbb nőkre terveztek. Az egyik ilyen kedvencem – mondjuk ő cuki volt – bejön, és olyan menyasszonyi ruhát szeretett volna, aminek olyan a felsőrésze, mint a régi falikút. Tudod, a melleinél mellformában merev, nincs pánt, hátul meg zipzáros. Mondjuk ennek a cukker nőnek, nagy, nagyon nagy, óriási, hát inkább hatalmas mellei voltak. Zsófink hozta is ki a ruhát, de megjegyezte, hogy ez nem lesz jó, és ebből nagyobb méretet nem gyártanak. A nő feltuszkolta testére, melleit belepréselte oda ahová kell, majd belátta, hogy úgy néz ki benne mint Rasputia Latimore https://www.youtube.com/watch?v=_yftaIycFDo :D

Meg amikor az emelvényről lelépett, a bal melle ki is ugrott a helyéről. Cuki volt, mert közölte, hogy: Muszáj volt megpróbálnom, nem hagyott volna nyugodni a lelkem, de valóban nem passzol. Erre kapott egy másikat, amit a Zsófi választott, és az nagyon csecsén állt neki.

Megállapítottam, hogy azok a nők, akik meleg barátjukkal jöttek próbára, azok egytől egyig tipp-toppok, de akik a barátnőikkel, azoknak a 25%-a fúj. És elgondolkodtatott, hogy miért?

Attila felkeltett, elmeséltem az Zsófikában átélt élményt, és nem hitte el, döbbenten hallgatta végig. Két fél konyakot le is nyomott gyorsan, azt mondta, hogy erről nem akar tudni, és a kezembe nyomott egy I. évfolyam I. számát az 1990. augusztusában kiadott ÖKM magazint, és közölte, hogy: Tegnap adták ki, nézegesd, hátha rendbe hoz majd! Ati, 2021-et írunk! Uhhh, tényleg! Jó, hát tudod Pityu, időutazó tudod milyen.

Eljöttem Attilától, hogy kicsit sétáljak és gondolkodjak a feltett kérdésre, hogy miért? Miért vannak ilyen igénytelen nők? Vagy mitől váltak ilyenné? És nem hiszem el, hogy ezeket valaki dugja és el is veszi! Szülői nevelés lehet a háttérben, vagy csak ennyire lesz@rja a saját higiéniáját a párjával együtt? Ahogy így töprengtem hirtelen azon kaptam magam, hogy nyolcszögtérnél találtam magam abban az étteremben, ahol minden szem rám szegeződött egy nő kiabálása miatt. Tudod, ez még réges-régen történt. Na, jó, leírom neked! Otthon voltam egy nővel szép őszi délelőtt – mert csak délelőtt volt szabad – és eszembe jutott, hogy nekem van egy második randim ebben az étteremben egy gyönyörű nővel. Megkértem a csajt, hogy legyen szíves elvinni a nyolcszögtérhez, cserébe kérte, hogy – hogy is mondjam, hogy ne legyek obszcén – Üvegtigris 2, palacsinta, nyaligátor, ha érted mire gondolok :D Elvitt, diszkréten félreállt - Csók a család, üdvözlőm a férjed! Jó átadom, szia! – köszönések mellett kiszálltam és bementem ide, ebbe a falatozóba. Hosszú étterem, három sorban asztalok egymás mellett faltól falig. A két szélső négyes ülős asztalok, középen még egy sor kettes ülős asztalok. Az utcafront végig üveg, kint menő forgalmat lehet lesni.  A csaj – akinek a nevét már nem tudom – a középső sorosba foglalt helyet, mert tömve volt és ott volt két szabad szék. Gyönyörű! Megyek oda hozzá, feláll, hogy puszit adjon vagy mi, ekkor bajt éreztem, mert a nő felkiált, mint egy sakál, hogy

- B@zdmeg!!!!!!! – vérben forgó szemmel, majd lehuppan a székre, majd ugyan azon a rikácsoló hangon – Neked pina szagod van!!!

Ekkor már éreztem, hogy itt a baj, de fő a higgadtság, lassan ültem le a székemre, bájos kölyök mosollyal, és közöltem vele szép, nyugodt, búgó hangon, de azért, hogy más is hallja, hogy:

- Köszönöm!

Ekkor - a nevét nem tudom nő - elkezd kiabálni velem, hogy:

- Hogy lehetsz ilyen szemét, hogy eljössz a második randira pinaszagúan, én meg azt hittem, hogy Te teljesen más pasi vagy! Igaz, hogy ez a második randink, de …………

Innentől már nem tudom, hogy mit mondott, mert csak az járt a fejemben, hogy „…. hol a tenger hupikék, ott laknak törpikék! Magas fák között gombaházakban lakunk, és mindig vidámak vagyuuuuunk! Nótata, Törpapa ….. stb.” Majd, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy felpattan az asztaltól, az asztalhoz vágja a borsszórót oda áll elém, és rám ordít, hogy dögölj meg, majd elviharzott az ajtó felé, természetesen felálltam az asztaltól, mivel úriember feláll, ha egy nő feláll, de ültem is vissza, mivel már a hölgy nyitotta az ajtót. De azért udvariasan és mosolyogva odaszóltam neki, hogy:

- Rendben van! Szép napot! Akkor majd hívjál!

Mikor a székre visszahuppantam, körbe néztem a teremben és mindenki engem bámult. A nők megvetően, két asztalnál ülő férfiak nevetve és dobálták a like jeleket. A felszolgálók kezében megállt a penna rendelés felvétele közben. Hirtelen annyit tudtam mondani:

- Drámai hiszti. Legalább megmaradnak a tányérjaim! – persze ezt is csábos gyermeki mosollyal. :)

Ahogy ezt kimondtam megszólalt a telefonom. Diszkréten a Knight Rider zenéje szólt, a két férfitársaság ekkor már hangosan nevet, majd a következő telefonbeszélgetést hallották a mély csendben ledermedt vendégsereg mellett:

- Szia Anitaaaa! Mi van veled? Ezer meg egy éve nem hallottam rólad!

- …..

- Éppen egy boltban állok, és mentes vizet veszek, mert most voltam futni a ligetben. Te?

A férfitársaságok még jobban nevetnek, sőt már röhögnek, a nők meg még döbbentebben, de már fejet csóválva.

- Ráérek délután, vagy még előbb is. Hazamegyek, lemosom futásom nagy porát és jó vagyok.

- …….

- Vagy tudod mit? Át is jöhetsz hozzám és kitalálunk valamit, hehehe. – kéjes kuncogást képzelj ide.

- ……

- Okés, akkor nálam tali! Csókollak kincsem! Szia!

Ahogy tettem el a telefont a zsebembe a horrorisztikusan némán bámuló hölgyek tekintetének kereszttűzében megjegyeztem, hogy: Csak megy ez! Hátra dőltem halálos nyugalomban, a székemben, vettem egy nagy levegőt, végignéztem a szemmel meggyilkolni akaró nőstényáradaton lassan, mosolyogva, felálltam az asztalomnál, megigazítottam az engemet, miközben az járt a fejemben, hogy a reziliencia királya vagyok, oktatni fogom. Igazítás után az akkor szemben lévő négyes asztalnál ülő négy vérszemmel bámuló hölgyhöz csábos mosollyal odaköszöntem, hogy hölgyeim, majd a négy körül három elfordította a fejét, a negyedig pirosodott mosollyal rám nézet, mire csak egy válasz van. Csábos mosollyal dobtam egy pici puszit neki, amitől teljesen zavarba jött. Majd laza, lezser stílusban távoztam az étteremből, mint Jules Winnfield és Vincent Vega a Ponyvaregény végén, de azért az ajtóban egy kicsit megálltam, végig néztem a népen és búgó hangon közöltem, Viszontlátásra, és távoztam.

Na, ebben az étteremben találtam magam a kérdéseimre történő válasz keresésekkor, és ugyan annál az asztalnál ültem le, észre se vettem. Gondoltam valami kozmikus jelentősége lehet. Mellettem az egyik asztalnál ült egy gyönyörű vékony, opálkékszemű hölgy az édesanyjával. Hogy honnan tudom? Ez a beszélgetés volt:

- Anya! Tudod jól, hogy nem csinálok semmit, dolgozom, sportolok és ennyi! Nem kell óránként hívogatnod, nem történik velem semmi rossz, tudok magamra vigyázni!

- De én úgy aggódom érted kislányom!

- De akkor sem kell hívni óránként, főleg nem este tizenegy után, mert tudod, hogy hajnali ötkor kelek! Még ha történik valami, akkor úgy is tudják, hogy téged kell értesíteni, mert beraktam ezt a pénztárcámba!

Ekkor elővette pénztárcáját és volt benne egy papír, amire volt írva valami, de látszott, hogy a lány készült az anyjára, meg, hogy Ő ért ide előbb, mert a pincértől kért papírra írt gyorsan, látszott a logó a pergamenen, de viszont nem volt előrelátó, nem készült fel az anyjára rendesen.

- Jaj, kislányom, és ha kirabolnak, akkor szerinted a bukszádat nem viszik magukkal, vagy úgy gondolod, hogy a véredben kihűlt testedre akasztják, mondjuk a homlokodra?

Na, itt tényleg látszott a kishölgyön, hogy erre nem készült fel :D

- Jó, akkor csináltatok egy karkötőt, amibe gravíroztatom az adatokat.

- Szerinted, azt ne fogják lelopni rólad miután megtámadtak?

- Jaj anya, ne csináld máááár!

- Erről jut eszembe kislányom, nézd mire bukkantam! Nem tudtam ott hagyni, meg kellett vennem neked! Az én csuklómat nem éri át, így hát biztos, hogy a Te méreted, nézd milyen szép ezüstkarkötő!

Na, ekkor kiköptem az ásványvizet, amit pont kortyoltam, a kishölggyel összeakadt a tekintetünk, láttam a szemében, hogy végigfut az anyjával folytatott eddigi beszélgetés és

- Anya! Ha megtámadnak, akkor szerinted, ezt nem veszik el, vagy szerinted nem lehet, hogy pont ez miatt az ékszer miatt támadnak majd meg?

- Dehogy kislányom! Ezért senki nem támadna meg, és el sem lopnának, mert ez annyira Te vagy, nem lenne szívük elvenni tőled. Ez már olyan részed, mint a szemöldököd. Tényleg, hol voltál kozmetikusnál, annyira szépen megcsinálta …..

Hát mondom, ez nagyon cuki, pont az ilyen közegben nevelt nő nem fog igénytelenül menni egy ruhapróbára az tuti. Csókoltatlak anyuka :D

A másik asztalnál szintén egy anya lánya találka zajlott.

- Kislányom és mikor lesz végre unokám?

- Ne idegesítsél már! Nincs kitől, maradjunk ennyiben!

- Mi van Péterrel?

- Kidobtam, mert lusta szemét volt. Semmit nem csinált otthon, még a hülye mosógépet sem volt képes kipakolni, teregetni, ott büdösödött a ruhám a dobban. Mosogatás az smafu, takarítás meg egy álom lenne, ha megtenné, elegem lett, kidobtam.

- Na, legalább megtudod, hogy nekem mit kellett csinálni fiatalon! Ott voltál Te is és apád is, kettőtökre mindent!

- Jó, de Te teherbe estél és utána költöztetek össze, nem volt más lehetőséget, én meg azért tudom alakítani az életem. Sőt, Te meg apa pár éve el is váltatok, hogy én elköltöztem.

Ekkor anya a földre bámult egy kis időre, és elgondolkodott a lánya mondatain, látszott, hogy igazat ad neki, de jött a következő bekérdezés!

- Annyi jóképű fiú járkál a városban, nem hiszem el, hogy nem találsz magadnak valakit, akivel végre családot alapíthatnál?

- Anya! Ezeknek a fele ostoba és életképtelen! A legtöbbje olyan nővel akar összejönni, akinek már van lakása. A másik felének az apuci anyuci vett a segge alá lakást, de anyuci jár át oda főzni, takarítani, mosni, vasalni, míg a kicsi fiúcskájuk dolgozik, és ha netalán valakit felvisz a lakására, ne mondják róla, hogy igénytelen. Ezek még a rezsit sem fizetik. Tele van a város ilyenekkel. És a legtöbbje igénytelen, büdös, nem ad magára és fúúúj.

- De hát biztos van olyan, aki nem ilyen.

- Ja, azok vagy párkapcsolatban vannak, vagy már feleségük mellett ébrednek!

Ezt végig hallgatva rájöttem, hogy nem kell a feltett kérdéseimre választ találni, mert korcs a világ és mind a két nemben, van igénytelen és nem igénytelen. Életképes és életképtelen. Akinek ki van nyalva a segge, és mindent megkap, és nem tudja mi az, hogy megdolgozni valamiért, van olyan, aki tudja, hogy mit jelent megdolgozni valamiért. Szóval, megnyugodtam, valamint elkapott az az érzés, hogy a női társadalomban biztos, hogy megfogom találni azt, aki nekem való lesz! :D

• GDZ: „ Feleség?! Még a szó is borzalmas!” :D

Szia Pityu!

Na, vagyok, levelezhetünk megint :) örülök azért, hogy a járványsúlytotta időszakot itthon töltötted, meg hát meglett a múzsám is :)
Képzeld el, múlthéten voltam Attilánál. Most már egyre jobban aggódom miatta. Az csak egy dolog, hogy időutazó és röpköd a korok között, de az, hogy a lélekvándorlást is megoldotta úgy, hogy nem kell hozzá meghalnod, az már nagyon durva. Ilyet szól, hogy " Unatkoztam covid alatt és kitaláltam ezt! " Beteg elme. Képzelj el egy henger alakú üvegkoporsót, pont olyat mint a Deadpool 1-ben, amibe rengeteg cső csatlakozik. Elmondta, hogy mi mire való, miből mi megy be és ki, de ha meleg sört kényszerítesz a testembe sem fogom tudni visszamondani. Az a lényeg, hogy ha oda befekszel - persze előtte megmondod, hogy kinek a testében akarsz élni -, akkor valahogy összehozza a dolgot valami stimuláló szerrel, meg gázokkal, meg a mit tudom én mivel de a lényeg, hogy azt látsz, azt érzel amit az az ember akibe belekerültél, de a döntéseit nem tudod befolyásolni, mert az Ő lelke megmarad és az irányít. A gondolatainak a nagy részét is tudni fogod. Röviden ez a lényege. Mondom, hogy beteg elmével rendelkezik Atis :)
Szóval ott voltam nála, megmutatta a találmányát, közbe iszogattunk, beszélgettünk, mesélt a Titanic építéséről, francia forradalomról stb., majd felajánlotta, hogy próbáljam ki ezt az új dolgot. Persze bagzómacska gülü szemekkel néztem rá, hogy ezt nem gondolja komolyan, de komolyan gondolta. Mondom egye fene, az időutazás is jó volt ez miért lenne rosszabb. Hallod Pityu! Nem genyóztam, én benyomtam neki, hogy a Böbébe akarok kerülni, mert mint múltkor kibeszéltük, nem lehet azt a csajt megfejteni, valami gáz lehet a fejében, hát most mondom kiderítem. Attis nézett nagy szemekkel, de mint kiderült azért, mert nem jutott eszébe eddig :) Mondta is, hogy végre megtudjuk, hogy egy ilyen gyönyörű nő mitől megfejthetetlen, miért van egyedül. Szóval befekszem abba az üveg hengerbe, rámcsukja, majd nyomogatni kezd valami gombokat és hirtelen olyan illatú gáz jött be mint a meggyes-szedres alkoholmentes sörnek van, meg befecskendezett a combomba valami löttyöt, amitől kellemesen ellazultam, de nem anyag volt he, azért odafigyelünk, gyengék szerét nem használjuk! Szóval ott pilledek a csőben, majd hirtelen elaludtam. Mikor felkeltem, egy szobában ágyban fekve keltem fel, és az első gondolatom az volt, hogy úr Isten, le kell mosnom az éjszakai sminkemet, a hajam is tiszta kóc lehet és mindjárt bepisilek. Felkeltem az ágyból, ki a wc-re, majd LEÜLTEM pisilni. Következő gondolat, hogy fuj de büdös, kicsit leállok a spárgával. Kézmosáskor a tükörbe néztem és ott állok mint Böbe. Mondom baszki Attis, ez tényleg összejött. Ott állok mint Böbe és a hajamat rakosgatom jobbra és balra, majd közelről a mitesszereket nézem az orromon. Hát mondom ezt nem hiszem el! Miért nem Dwayne Johnson-t választottam? Bár így utólag belegondolva, a tököm emelgetne súlyokat hajnali négykor :D Meg hát nem érteném amire gondol, mert az angolom igen csak gyengusz :D Visszatérve, ott állok és pakolgatom, pakolgatja - nem is tudom, hogy hogy fogalmazzam meg - a haját Böbe, de közben folyamatosan a gondolatok, hogy innom kell egy kávét, jaj van még itthon tej, mit vegyek fel ma, azt sem tudom milyen idő lesz, hu tényleg a telómat is fel kell tölteni, a körmös Ibolyát is fel kell hívni, katasztrófa ahogy a karmaim kinéznek stb, stb, stb. És millió egy ilyen gondolta, probléma folyamatosan. Már nekem fájt a csőben a fejem szerintem :) Nálunk azért férfiaknál nem így megy hála az égnek. Fürdőszobából egyből a konyhába ment Böbe és odatett egy kávét, de hogy ez miért nem tud elmosogatni este, vagy legalább áztassa be az edényeket, így jó, hogy szétmegy a körme :D A kávé szigorúan két édesítővel és tejjel lement, majd irány a szekrény. Hát ott jó sok időt elidőzött, hogy milyen rongyot vegyen fel. Ez sem jó, ez sem jó, ez unalmas, ez már sokszor volt rajtam, ez kicsi, ez nagy, de nem dobom ki, hogy elrettentsen az evéstől, szénhidráttól, ez régi rongy, nem hiszem el, hogy nincs egy göncöm sem! Na, de meglett a rongy, egy sárga egyberészes kis nyári darab, amihez van cipő is és táska is ami pont jól passzolnak egymáshoz. Gyorsan fel is vettem, hogy jól áll el, jól, maradhat. De ekkor megint a gondolta! Basszuskulcs, ilyen hajjal én nem megyek sehova!!! Mint egy megerőszakol oroszlán sörénye! Akkor vetkőzés és hajmosás, de persze előtte volt már zuhany, de ilyen intim dolgokra nem térek ki amikre kíváncsi lennél, nem úri emberhez méltó! De majd elmondom :D :D :D :D :D Szóval sörénymosás, kókuszillatú samponnal, de a balzsamot se hagyjuk ki, majd hajszárítás, de törölközés közben ismét egy észrevétel és megdöbbenés, a picsába, a sövényt le kell nyírni a lábamon, mint egy NDK-s úszónőnek, olyan a lábam. Ehhez már féső kell! Így hát turbános fejjel és törölközőbe csavart testtel előkaparta a sövénynyírót - epilátort -, berántotta és nekiesett. Pityu, én majd be szartam a fájdalomtól! Ezek a nők miket élnek át, Jesszusom. Még jó, hogy nem volt gyantázás! Mikor mind a két vírgácsán levágta a sövényt, jött a másik agyfasztkapok dolog, a séró belövése. B@szki, háromnegyed óra alaphangon! Simító, csavaró, spray, melasz, gitt, meg mit tudom én milyen sz@rokat kent a hajára, hogy jól álljon, de sikerült és már csak a megfelelő smink kellett, szolid legyen, de diszkrét és elérhetetlenné váljak tőle. Vakolat az arcon, rongy a testen, illat a bőrön, sörény belőve, most már mehetünk. Itt megjegyzem, hogy hatkor keltünk és már fél kilenc. Két és fél óra cicizés. Borzasztó. Na, elindultunk végre a munkába. Lépcsőházban lefelé a lépcsőn minden egyes foknál jaj csak nehogy elessek, jaj csak nehogy elessek, jaj csak nehogy elessek. Mint a kilégzés, belégzés, kilégzés, belégzés, ha nem mondja megfullad. Leértünk a másodikról, üveges vitrin, gyorsan még egy igazítás hajon és ruhán, de meg ne lássa senki, majd a lépcsőházból ki, és ahogy kiléptünk a járdára abban a pillanatban egy iszonyatosa nagy széllökés, a qurva életbe a hajam, f@sz kivan, de királylány vagyok és nem történt semmi, vonulok. Böbe, hogy Te milyen csúnyán beszélsz. És vonultunk a munkahelyre szembeszélben és folyamatosan azt hallom, hogy a qrva anyját, qrva anyját. Gyönyörű!
Munkahelyre megérkezve - három utcányira az otthontól - köszönés, és gyors kimentés a haj miatt, hogy milyen bolond szél fúj kint kijelentéssel megoldotta a tönkrement hajzuhatag történetét. Asztalához menet a periférikus látásával, azért figyeli, hogy melyik kollégája figyeli őt, vagy melyik kollegina vet rá féltékeny pillantást :) Csuda nő ez a Böbe, és tudja jól, hogy egy bombázó. Meló alatti gondolatokat nem írnám le, mert banktitkok is vannak benne, de arra mindig van ideje, hogy a magazint böngéssze, hogy juj, de jól állna nekem ez a ruha, uhh pláne ezzel a topogóval. Meg a neten ékszereket nézni, hogy a magazinban látott ruhához pont jól passzolna ez a fülbevaló. Na meg az Avonos illatminták, meg szemöldökkaparók, meg a különböző árnyalatú rúzsok, meg mit tudom én, de nekem már sok volt. Munka után hazafelé beugrottunk a vegyesbe - ahogy mondani szokta - kis felvágotté és valami madárkajáért, nem is tudom már milyen magvak, de a spárgánál nem állt meg, soha többet nem pisilek olyan büdöset mint reggel. Szóval lett abonett, joghurt, valamilyen növények meg szószok meg narancslé. Hazaérve az a gondolat fogalmazódott meg benne, hogy kár, hogy nem vár engem itthon senki, milyen jó lenne egy pasi, majd hirtelen - ha hiszed ha nem - egy akkor ordenáré hangosat fingott, juj, de görcsöltem ez miatt egész nap kijelentéssel, majd hozzátette, hogy jó, hogy nincs senkim, ilyet nem tudnék csinálni. Na, hát szólj hozzá! Ezért van Böbe egyedül :) Legközelebb el kell neki mondani, hogy a meghitt kapcsolat az, mikor már egymás előtt pukiznak a szerelmesek :) Jóóóó, tudom mit fog erre mondani - főleg, hogy egy napot a fejében voltam - mi nők nem fingunk, nekünk a pillangók hordják ki virágos mezőillatúan.
Este nem tudom, hogy mit csinált Böbci, mert Attila felkeltett, visszahozott, mert el kellett mennie. Tartott egy Star Wars maratont amíg Böbe voltam, de másnap megbeszéltük az élményeket részletesen, de ennek az ólatnak csak annyi jött le, hogy neki nem kell olyan nő, aki hangosabbat púzik nála :D Na, de el kell, hogy mondjam, Böbével semmi gond nincs, kicsit furi és nagyon nő, van egy gondolkodás menete, de legalább megtudtuk, hogy saját akaratából szingli. És itt a szingli nem azt jelenti, hogy a kutyának sem kell :)

Szasz Pityu!

  Nem is tudom, hogy hol kezdjem, de emlékszel mikor a fiatalságot fikáztuk, hogy milyen érthetetlenek számunkra és a legtöbbje diszlexiás és analfabéta? Hiába mondasz neki valamit, akkor csak néz ki a fejéből és nem érti mit makogsz neki stb. Vagy mint a szomszédomban lévő kis huszonéves gyerekek.

• Szasz Zso, hova mégy? – és egy nagy csula repül mondat végi írásjelként a földre

• Balatonra qrvákat betörni. – jaffa mozgással, és teverágásos rágózással

• Mehetek én is veled?

• Nem, mert megsértődsz ha jössz.

• Miért? – csodálkozó szemekkel

• Mert felfogod ismerni anyádat.

 Persze tisztelet a kivételnek, meg akinek nem inge ne vegye magára hagy fázzon.

Na de, képzeld el, megtaláltuk Tigirivel ugyan ezt a „fiatalos stílust” kb. 70 évesben az este. Elmentünk a Hungáriába sörözni. Ülünk a galériában, hűsölünk és isszuk a jól megérdemelt sörünket, mert hát a hosszú nap jutalma a krigli sör. Ahogy ott iszogatunk, sörözünk, lazulunk, kikapcsolódunk, beszélgetünk, henyélünk, pilledünk, szusszanunk, azt halljuk, hogy a pultnál két öreg beszélget, miközben a kibeb@szott bulibáró üvölt a tévéből. Tiszta ideg voltam. Szóval a két öreg a kisfröccsük mellett beszélgetnek a nagy utazásaikról meg, hogy a kis családjuk merre reppentek ki a világba stb. Majd a X kisfröccsöt követően azt vesszük észre Tigirivel, hogy bizony a két öreg vitatkozik. No, de min? Hát azon, hogy az egyikük elment Nyíregyházáról Miskolcra az M3-on és útközben megállt Sárospatakon a lányánál. Mire a másik:

• Az qrva jó, mert Sárospatakon nem megy át az M3-as. – itt még elég nyugodtan mondta

• Há, hogy ne menne, há ott jöttem, há megálltam. – egy félig lenyelt korty fröccsel a torkában mondta

• Nem, nem megy át.

• De átmegy, olyan fasza arra az út, mint ha zsíron mennél. – ingerültebben mondta már az öreg, de még finoman

• De akkor sem, mert az M3 így megy, Sárospatak meg itt van, hát képzeld már magad elé a vaktérképet öreg!

• Sima térkép nem jó? – kedves hangon a pultos lány

• Nem kell, hiszen így sem érti meg, hogy mi merre van.

És ez így ment perceken át, mi meg csak nevettünk és sírtunk, hogy ’70 évesben is van olyan, mint ’20 évesben. Miután ezt meguntuk elmentünk kebabozni, ahol megvártuk Zigirit. Tudod, az egyetlen olyan bajnoki csapatban játszó futballista, aki allergiás a fűre. Minden évben az orvos arra kéri, hogy hagyja abba a focit, de Ő nem, Ő szenved. Miután megjött és megkajáltunk megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova sörözni. De hova? Hát nem tudtuk, hogy hova csak elindultunk a Margit híd felé. Ahogy így haladtunk és beszámoltunk a Zigirinek a kisfröccs és a nyugdíj hatásairól észrevettem egy nagyon szép pultos lányt egy terasznál felszolgálni. Nagyon dekoratív volt és iszonyat szép. De az a szép szép. Szép hosszú lábak, csodás mellek, gyönyörű bőr. Egy tetoválás sem volt rajta, egyből meg is tetszett :D Jó, igen tudom, rendőrnővel, pultossal és politikussal ( ogy. képviselő, jegyző, polgármester stb. ) nem kezdünk ki. Nem is kezdtem ki vele, csak csodáltam. Ritka szép volt. Szóval kénytelenek voltunk ide a teraszra kiülni. Ahogy ott üldögéltünk néztem a többi asztalnál ülőket. Volt ott egy nő meg egy ürge, akik annyira külföldiek voltak, hogy még egymással sem beszélgettek. Aztán volt egy másik asztalnál két 70 év körüli Úriember meg egy 60 év körüli nő. Ők arról vitatkoztak, hogy miért jó és miért nem jó a Facebook. Na, mondom, a kisfröccs visszatért. Egy idő után jött a szépség és közölte, hogy a terasz zár, de bemehetünk, és ott ülhetünk tovább. Bementünk a helyre és visszacsöppentünk a múltba. https://www.youtube.com/watch?v=ZMUasoZ-KvE  A falakon jazz énekesek fotói, a terem végén bárzongora, igényes bútorok és persze a szép pultos lány. Az egész hely nyugalmat sugárzott és teljesen belazultunk. Leültünk a sarokban a terem végén és ámultunk. A két Úriember a hölggyel meg leültek a bárzongora elé egy asztalra és beszélgetni kezdtek a jazz-ről meg eleve a zenéről. Mi meg csak ültünk és hallgattuk Őket. Mint kiderült az egyik Úr a hölggyel Amerikában él és ott bárzongorista egy bárban, míg a másik Úr ebben a bárban bárzongorista. Ott beszélgette, hogy ki, hogy hogyan jutott oda ahol van most és, hogy hol tanultak zongorázni és a zenék és így tovább. Marha érdekes volt az egész. Mikor már komolyabban elkezdtek beszélgetni a zenékről, akkor az egyikük odaült a zongorához, hogy megmutasson egy dalt és nekiállt. Ott és akkor összenéztünk mind a hárman és csak egy mondat jött ki a szánkon. Azt a kurva!!! Az a filling ami akkor átjött parádés volt. Hideg kori sör előttünk, a két Úriember meg felváltva énekeltek és zongoráztak. Kedvesek voltak, mert udvariasan megkérdezték, hogy akarunk e zongorázni, nem baj, hogy elfoglalják a zongorát. Mi meg persze, most úgy sincs kedvünk és tehetségünk a zongorához, úgyhogy tessék csak. És nyomták folyamatosan a régi nagy muzsikákat https://www.youtube.com/watch?v=5y34elmisjw Záróráig ott voltunk. Mikor kijöttünk a szentélyből, kiléptünk a Pesti aszfaltra és megcsapott a jelen hát, hogy is mondjam, elég furcsa egy érzés volt. Eltűnt belőlünk a nyugalom és a lazulás. Teljesen más lett minden. Szóval elég varázslatos egy hely volt. A Marx térig sétáltunk totális hatás alatt. Egy biztos. Nővel oda semmi esetre sem szabad menni. Egyrészt, nem ismerek és nem is volt olyan barátnőm, aki kedvelné az ilyen helyeket és értékelni is. ( Bár szerintem egyik sem gondolta volna rólam, hogy szeretem az ilyen zenéket és helyeket, de ez más kérdés. ) Másrészt meg elveszne a hely varázsa, nem lennél nyugodt.