Te, most már mindenki nyaral? Jááájjjj, Te emlékszel még a gyermekkori nyaralásaidra? Mert én már nem nagyon, hiába az első emlékem az, hogy egy sötét szobában vagyok és egy alagút végéről szivárgó fény felé úszom, miközben a háttérben nagyon halkam hallom, hogy dubdub dubdub dubdub, majd egy maszkos ember elveri a hátam. De a nyaralásokra nem nagyon emlékszem. Csak a szokásos emlékek vannak. Indulás előtti estén át kellett nézni, hogy minden meg van e, nem maradjon otthon semmi, mert hát ügye régen az emberek nem egy-két napra, meg hosszúhétvégére mentek el nyaralni, hanem hetekre. Ekkor este mi kiskölkökként izgalommal voltunk tele és alig tudtunk aludni. Persze a szülök meg aggodalommal mindig. Fater pl. azon aggódott, hogy időben induljunk el – hajnali három -, hogy ha lerobban a Skoda 120 L akkor is 10:00-re a szállást eltudjuk foglalni. Mutter, meg:
- Jaj apa, ügye nem lesz baj a kocsikával? – aggodalmas szemmel és imába fonott ujjakkal
- Nem lesz, ne idegesítsél már!! Jó sok szendvicset rakjál be! – „idegbe volt Mónika” a fater.
Persze anyám ettől nem nyugodott meg, mert hát ez azt jelentette, hogy talán még az ebéd is valamelyik út mellett lesz elfogyasztva, ezért szegény pára este tízkor nekiesett még egy nagy adag rántott hús elkészítésének. Persze ha megemlítette, hogy meg kell majd állni reggel valahol kenyérért, akkor egyből kapta a leszidást, hogy nem lesz rá idő, meg miért nem gondolt erre korábban. Pedig már a harmadik kiló kenyeret csinálta szendvicsnek, mert ilyenkor már látta, hogy a vacsora is az út szélén lesz és nem a szállón.
Korán reggeli indulás!! Jippppi!! Totál álmosan, mivel kicsi voltam nem aludtam, izgatott voltam. Reggel az az igazi falusi hűvös idő, friss levegő és azok a csodálatos hangok, ahogy az erdő ébred madárcsiripeléssel. Ja, meg persze pár házzal arrébb a disznó sikítása az életéért, majd a pörzsölő hangja, de hát ez már fel sem tűnik. Vannak helyek, ahol a láncfűrész hangjára kelnek, vannak helyek, ahol meg a flexére. Ilyen csodálatos reggelen be lett a kocsi elejébe pakolva, mert ott van a csomagtartó – de Te ezt tudod, mert fél napig nem tudtak kivenni a söröket a kocsiból, mert nem tudtad, hogy kell kinyitni a csomagtartót :) - szépen minden, ahogy az illik. Tiszta puzzle. Aztán indulás, de nem, mert előbb be kell tolni az öszvért, mert megmakacsolta magát. Persze anyám, már az ötödik mi atyánkat mondja, és már azon gondolkodik, hogy az éjszakára pokrócot is be kellene rakni, ha már az útszélén leszünk. Persze fater meg idegállapotban. De a végén csak elindulunk. Eleve, de 60 km/h-nál még jobban szét megy a fejünk, mert úgy búgott a motorja. Az első vers amit megtanultam az a József Attila 1922-ben íródott Istenjárás című verse, amiben szépen megfogalmazza a költő, hogy:
„ … Hangja úgy búg, mint a nagy harangé,
Szeme vak, mindent eltipor.”
Mintha a költő kedvenc kocsija lett volna a Skoda 120L :)
Na, így szoktunk indulni mindenhova, ilyenek a készülődések. Persze bárhova leérve, jön a kipakolási hercehurca meg az ezt otthon hagytuk azt otthon hagytuk stb.
De viszont mikor már kamasz vagy és úgy döntesz, hogy a haverokkal mész el több napra nyaralni, na az a kemény. Akkor van minden nálad, csak az nincs ami kéne. Ezek voltak a legjobb nyaralások. Mikor csak haverokkal mentél, semmi társ a hétköznapokban, kivéve a Sopianae. Ezek a nyaralások mindig teli élményekkel van tele, amiket hazahozol és boldogan gondolsz rájuk hideg téli napokon. Kivéve Laci barátomat, aki az élmények mellett egy pozitív terhességi teszttel a kezében ért haza a nyaralásból, mellette meg egy tükörrel amiben az aggodalommal és kétségbeesett arcát nézte végig az úton. De hát vannak ilyen dolgok is. Mondom, minden van nálad ekkor csak az nem ami kell.
Mikor a pároddal mész el nyaralni, az jó és meghitt és békés és nyugalmas. Ha megtartod a csajt és jönnek a gyerekek, akkor megint idegölős, pánikos és totál idegileg leszívós lesz.
A legjobban mostanában azt kultiválom amikor csak fogod magad és elmész valahova egy-két napra, akár hétköznap is. Az jó, mert tele leszel futó kalanddal és több helyre is eltudsz menni egy évben. Lemész, ott vagy két-három éjszakát és hazajössz, mint mi múltkor a haverokkal. Siófokra le pénteken, vasárnap meg vissza.
Én vonattal mentem egyedül, mert a szerencsétleneknek lerobbant a kisbusz :). A vonat röpke másfél órás – vagyis a Te időmérődhöz igazítva négy doboz sörös – út volt, ami nagyon kellemes volt, de komolyan. Tök jó helyeken megy el a vasparipa. De ettől függetlenül soha többet – inkább azt mondom, hogy egy ideig - nem megyek Siófokra. Nem tetszetős. Nagyon gáz volt. Eleve az, hogy tele van emberrel minden, meg hát le is köpött egy kis ri.anc a cimbim helyett. Mert Ő ügye eltudott ugrani a csula elől, de én már nem, mert mögötte álltam és nem láttam mi van. Bedrogozott p.csát majdnem kiütöttem. Nem ütöttem még meg nőt, de azt majdnem. Úgy fogott le az egyik haverja, aki mondta, hogy most szívott fel valamit.
Nem tudtam annyit inni, hogy ne vegyem az embereket figyelembe. Ittam-ittam és azt vettem észre, hogy egyre józanabb vagyok. Tudod, volt már veled is olyan. De ismersz, ha ez nem akkor megy más, ezért lányokkal ismerkedtem. Nem olyan nyálasokkal, mint az előbb leírtakban, hanem értelmesebbekkel. Úgyhogy elvoltunk(tam) azért, de amúgy nem olyan tetszetős a hely mint ahogy odavannak érte. Egy baj volt, hogy a szállás felé hajnalban eltévedtem. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, de valahogy visszaértem több órás bolyongás után. Vasárnap vonattal jöttem haza ami elég tanulságos volt, de csak annyiban, hogy a jegyellenőrökkel jöttem haza és döbbenten hallottam, hogy Ők sokkal többet keresnek mint mi és több juttatást kapnak mint mi. Hát a tököm csinálja ezt amit én most. Nekik akkora felelősség nincs is a nyakukon és nem is szarakodnak velük mint velünk. Felháborító és elgondolkodtató volt amiket mondtak és amiket velünk csinálnak.
Na, de visszatérve az egyik ilyen kellemes baráti nyaralásom az még …., hát nem is tudom mikor volt. Még 2000 előtt volt az biztos, és elmentünk a veresi tóhoz sátorozni. Na, az barátom, az buli volt. Én egy nappal később mentem az egyik cimbivel, mint a többiek vonattal. Képzeld el azt a képet amit fogadott. Van a vonatpálya. Jobb és a bal oldalán tó. Az egyiken a fürdőzős, a másikon a pecázós. Na hol kellett nekik sátrat állítani. Persze, hogy a pecázós tó mellett. De, milyen boldog arcokat vágtak a pecázók, ne tudd meg. Hát nem örültek. Odamegyünk hozzájuk és mondták, hogy egy parkőr megvárta, végignézte míg a másik tó szélén felállították a sátrat és kipakoltak és csobbantak egyet, mert csak ezek után ment oda szólni, hogy tiplizni kell onnan. Kedves volt. Aztán az a szomorú hír fogadott, hogy a barátomnak ellopták a sapkáját. Ez miatt egy kendővel a fején ült a sátor előtt és a csikről-csikre szívta a barna tigrist. A másik cimbim meg nem hozott sátrat, csak egy katonai hálózsákot és Ő abban aludt a szabad ég alatt. De ahogy Ő odaért, a kezeiből elengedte a cuccait amik a földre huppantak és az ott is maradt míg haza nem ment. Egy nagy kupac cucc volt a tó mellett ami csak az Ő kis „odva” volt. De örüljön neki, hogy így volt az odva, mert az egyik hajnali órában a pajtival kint dumálunk a tó mellett, mikor is arra lettünk figyelmesek, hogy valaki halk segélykiáltásokat mond. Mi a lőcs ez gondoltuk és elkezdtük keresni a segélykiáltás forrását. Meglett, de hát ez a szerencsétlen álmában nem megfordult a hálózsákjában és nem kapott levegőt. Úgy mentettük meg az életét. Jó, csak lehúztuk a zip-zárt a zsákról és ennyi. De ez is olyan volt, mint azok a dobozból kiugró bohócok. Kihúztuk és levegőért pánikszerűen kapkodva ült fel a zsákjában. Kétszer megköszönte, megfordult és aludt tovább. Másnap semmire nem emlékezett, de mi ketten legalább egy jót röhögtünk rajta. Csige barátomat meg másfél óráig kerestük. Már körbejártunk mindent, de sehol nem találtuk. Ordibáltuk a nevét de semmi, majd egyszer csak a nyolc méterre lévő pottyantósból előjön egy jó nagy adag újsággal a hónalja alatt. Ott veszekedtünk vele, hogy miért nem válaszol ha szólunk neki, de válltik azt állította, hogy Ő nem hallotta, hogy mi kerestük. Hát nem a wc-n ült, hanem a fülén?
Ekkor volta az, hogy én meg a haverom becsajoztunk a strandon. Valami Katalin nevű csajszit szedtem fel, a haverom meg a húgát. Elmentünk hozzájuk „vacsorázni” ahogy elértünk hozzájuk elkezdett esni, majd zuhogni, majd szakadni az eső. Mi kárörvendően mosolyogtunk a többieken, akik a sátornál maradtak miközben mi „vacsoráztunk”. Az estebéd után visszamentünk. Szét röhögtem magam a látványon. Az egyik sátorra egy másik volt ráhúzva, körülötte rönkökből vízterelők voltak kialakítva. Egy csomó ruha a szárítón lógott, de úgy, hogy szabályosan csurgott belőlük a víz. Volt olyan ruha, ami össze is mosódott és összeszínezték egymást. És ezek előtt álltak a többiek cigivel a kezükben – még az is szívta, aki nem is dohányzik – idegbeteg fejjel és nézték, ahogy az egyikük lapátolja ki a vizet a sátorból. Én meg:
- Itt is esett? – kedves kérdéssel feléjük fordultam, de semmi rossz indulat nem volt benne
- Nem b.zd meg nem esett, ragyogott a nap, ez mind izzadság gyökér. Hol a f.szba voltatok, miért nem jöttetek segíteni? – okádta a szeme a villámokat és vérben forogtak a szemei. Tudtam, hogy nem kéne egy ilyen kérdést feltenni, de akkor már a közegben volt a hang mikor ez eszembe jutott.
- Hát, mi „vacsorázni” voltunk és ….. – elmeséltük a storyt. Erre nem azt a választ kapod, amit egy igaz baráttól kaphatnál, hogy húúú, de faszák vagytok, hogy ez így összejött vagy valami. Neeem, hanem
- És mi a büdös picsáért nem szoltatok, hogy rendes vasbeton fedél van a fejetek felett? A f.szért nem lehetett minket is odahívni, hogy ne ázzunk szarrá? Ellopták a sapkámat, kiszakadt a fürdőgatyám, Reninek kiment a térde, ez a kib.szott sátor meg olyan mind a szita, de még az is amit ráhúztunk, és mire végeztünk vele elállt ez a k.rva eső. Egészben annyi volt a k.rva nagy szerencs bameg, hogy a cigi nem ázott el! – üvöltött és dagadt a nyakán az ér
- Minden rosszban van valami jó. – nyugodt hangnemben mondtam, hátha átszáll rá a nyugalmam. De nem, nem szállt át, hanem elzavart sörért és valami szendvicsért.
Ekkor este nagyon hideg volt a sátorban. Én és a Csige barátom egy sátorban voltunk, ami szintén tiszta víz volt. Fáztunk.
- Csige, én fázom. – dideregő hangon
- Én is. – szintén didergő hangon
- Mit csináljunk? – kérdem, de a másik sátorból a cimbi átüvölt, hogy
- Aludjál b.zdmeg!!! – még mindig ideges volt.
De a Csige ezt követően megtörte az éj csendjét egy laza pukival és azzal a kijelentéssel, hogy
- Juj, de jó meleg.
- Ne, már? – kérdeztem, de be is bizonyosodott, hogy igen, jó meleg :)
Jó „bemelegítettük” a sátrat, mert hát azt hittük, hogy csak ketten leszünk benne, de nem , mert a Hajnikának akkor kellett szétnyitni a sátor ajtaját. Bedugta a fejét és mászott is be miközben mondta, hogy
- Fiúk, itt alszok veletek, mert a Reni …….. MI EZ A KURVA BÜDÖS ITT? – és már fogta a kezét az orrához.
- Befűtöttek a parasztok! – jött a válasz a másik sátorból.
A vége az lett, hogy Csigével a finom meleget ki kellett engedni a sátorból, szellőztettünk és még a sátor ajtaját is nyitva kellett hagyni Hajni kérésére. Így aludtunk hárman, de én arra keltem, hogy egy éti csiga mászik a lábamon és iszonyat hideg. Azt hiszem öt napot voltunk lent és szinte semmit nem ettünk. Mikor hazamentünk szét zabáltuk magunkat, majd le a kocsmába sörözni. Egyik legszebb nyaralásom volt.
