Már rég írtam neked, de hát ha találkozunk minek? :) Kár, hogy ma nem jöttél velem. Odacsaptam a városnak :) Úgy kezdődött, hogy megkeltem reggel, persze arra, hogy a szomszédot üvöltették az Önök kérték c. műsort, vagy mi a rákot. De nem baj, mert arra aludtam el, hogy a másik szomszéd – öreglány – a Mária rádióban üvöltette az Isten báránya nagysikerű templomi éneket. Szóval felkeltem, mondom elmegyek „háborúba” a Lehel piacra a sok táskás öreglány közé. Előtte persze összekellett raknom magam, mert a hosszú hajam mint a hortobágyi fűcsomó úgy állt össze s vissza. Textillel testem beborítottam, majd elindultam a piac felé. Odaértem, betekintek és azzal a lendülettel le is mondtam róla, hogy oda bemegyek pogozni, mert hát olyan volt, mintha az országos nyugdíjas találkozót ott tartották volna meg. Elkezdtem gondolkodni, hogy mit is csináljak, amíg lemegy a tömeg a dühöngőből. Szép idő volt, sütött a nap és hát csámborogtam. Majd azon kaptam magam, hogy ott vagyok a Jászai Mari téren. Szolgálati közlemény, nagyon szép lányok voltak ott. És hírtelen jött a nagy ötlet! Gyerünk át
Na jó, nem oda mentem, hanem a várba. Nagyon rég voltam ott, úgyhogy teljesen új élmény volt. Aztán ahogy ott mocorgok kiszúrtam egy olasz csoportot. Mivel hosszú hajam hátra volt csapva, ezért sündörögtem körülöttük, melynek a vége az lett, hogy a várban találtam magam, mit a csoport tagja. Ingyenjegy vazzeg :). Olaszul annyit tudok, hogy tutti frutti meg domestos, de ezzel a két szóval dolgoztam végig és bejött. Pityu, tudod mennyi kacat van a várban? A tököm sem takarítana ott. Annak vége lett, akkor még szétnéztem egy kicsit ott a várban. Közleményem, nagyon szép nők járnak arra. Viszont a kilátás a halálcsillagra – parlament – szép. Aztán gondoltam egyet és lementem a Fővám térre. Istenem, a szívem szakadt meg. Aki tudja az tudja, hogy én ott kezdtem 11 éve a melót a dr. V. kerben. Fővám tér, hát hol is kezdjem. Ott az 1-es számú Vásárcsarnok ahová az Sz. Z. kollégámmal jártam sörözni. Olyan kis divatdiktátor volt, hogy molinó alsóban – mint a női cicanaci -, wink cipőben meg valami gagyi zipzáros felsőben ment át oda sörözni, akkor mikor a legnagyobb tömeg volt. Püfizés a rácsosan, lyukasosan kovácsoltvas szemetes kosárba, amiben persze nem volt szemeteszsák a csarnok közepén. De azért jelentem, szép lányok vannak ott. Tovább mentem a Kálvinra. Teljesen más világ lett az is. Tisztára megújult minden, de az a gusztustalan kék üvegház megvan. Utána végigmentem a Kecskeméti utcában. Na, az is teljesen megváltozott. Az őrs persze ugyan olyan poros üvegekkel figyel az utcán, úgy, hogy alkoholos filccel rá van írva, hogy toborzó iroda. Pffff. Végigmenve az utcán eszembe jutottak a sok ökörségek, amik ott voltak, amiket csináltunk :). Baszott sok a turista. Minden velük volt tele. Istenem, akkor is utáltam a turistákat, de talán most már még jobban. Ferenciek terénél a metró aluljáró teljesen átépítve, felújítva, eltévedtem. Nekem még az volt meg mikor a K.T-vel a csöveseket zavargattuk a telefonfülkéből, meg az árusokat kellett elkergetni onnan, mert az aluljáróban lévő virágosnak az üzletét zavarták. Nekem nem tetszik a mostani, nekem a régi retros, komcsis, retkes, igénytelen, büdös aluljáró tetszett. Ott volt élet, itt meg csak a kötelező birkaterelés van, hogy ki merre menjen. Régi jobb volt. De a lányok itt is szépek és csinosak. Ezután elmentem a Városház utcába és örömmel tapasztal, hogy a hentes még meg van. Tudod, amiről beszéltem, hogy oda Sz.Z. kollégámmal jártam kajálni és mindig munkás csoportosulások voltak. Mikor mi mentünk akkor ott volt az állandóan sörözős postás, építőiparban dolgozó munkások sörrel, meg mi. Ja, meg voltak ott néha öltönyösök a városházáról, de azok kiközösítés alatt voltak mindig. De finom kaják vannak ott, de hiányoznak az ízek. Na mindegy, innen elmentem a Petőfi Sándor utcába. Régen mikor lehetett ott rendesen menni autóval, akkor jó volt, de most már nem lehet. A köcsög turisták az egysávos úton rohangálnak tangapapucsban és térképpel a kezükben, mert nem tudnak tájékozódni. Csak a GPS, a térképolvasás meg smafu. Közleményem, szép lányok rohangálnak azért ott. Nagy utamban kiértem az Erzsébet térre. Jesszus mi van ott. Hát az sem a régi már sajnos. Eleve ott kezdődik, hogy egy kibebaszott nagy szerencsekerék forog ott a téren olyan fülkékkel, amikben még lakni is lehet. Nagyon gusztusosan néz ki ott mondhatom. Aztán tele van ott minden paddal meg gyeppel. Telis tele szép nőkkel, de nem tudtam eldönteni, hogy ki turista, ki nem, amíg ki nem szúrtam egy szép vöröst a fűben ülve olvasni. Nézem a könyvborítót, könyv címe „ Út a vadonba!”. Könyvet nem olvastam, de a filmet láttam és kibebaszott jó. Majd nézd meg Pityu, tényleg jó. Szóval már meg is volt az ismerkedés szövege :) Holnap délután randi tadam-tadam :). De miközben vakeráltam a csajnak nézelődtem a téren és szomorú lettem. Eszembe jutott, hogy mikor még a Klemcsi Tibcsivel a téren „lakó” házaspárt Erzsikét és Józsefet – ha jól emlékszem a nevükre – a pad alól kellett kirángatni, mert az akkori önkormányzat vezetőségét ez zavarta, hogy-hogy néz az ki, hogy a polgármesteri hivatal előtti parkban csövesek laknak a pad alatt. Ha most az Erzsike és a Józsi látná, hogy a „lakásuk” helyén most a térdig letolt nadrágos deszkások ugratgatnak a számukra megépített pályán, biztos innának még egy asztali koccintóst. Régen a brit nagykövetségnél egy szaros lengőkaros sorompóvolt, de most már, MOST MÁR a földből előbújó a tankot is megállító sorompó van, de a szerencsétlen őrnek ugyan az az ótvaros bódé, ami eddig is volt no fűtéssel. Télen hidegebb van benne, mint kint. Legalább ez nem változott :). A téren van a régi buszmegálló, aminek a falát akkoriban még nyilvános vizeldének használtak. De most már csili-vili kávézó az egész. Szóval mikor a beszélgetést befejeztem és így elméláztam a térről átmentem a Deák térre. De azért megjegyezni kívánom, hogy Erzsébet téren szintén iszonyat szép nők vannak. Deákon van az a nagy tócsa középen, tudod, na azt mindenki körülülte, mint a madarak a pocsolyát. A férfiak és a nők ott teszik a szépet, mint mikor a madarak verdesnek a szárnyaikkal, meg kihúzzák magukat, páváskodnak. Animal planet. Esküszöm, elkezdtem keresni a madár lest. De közben eszembe jutott az a nóta, hogy
Gyorsan el is mentem onnan, mert ez egy kicsit idegesített teszem magam, de szép vagyok stílus. De viszont a lányok ott is szépek. A távozásom a madáritatótól az Október 6. utca irányába vetődött. Itt is minden csili-vili. Felújítva, kitakarítva minden. Régi szép idő emlékére láttam két csövest az egyik kirakatban ülve, amint a koccintósukat itták. Mint a leprásokat – bocs Pityu, napra kész leszek -, mint az ebolásokat, úgy kerülték ki Őket. Régen mennyi ilyen volt ott. Tibcsi, hogy szerette Őket. :) Mindig volt köztük olyan akit az ország népe nem akart, hogy itt legyen. Tibcsivel voltam az egyik utcában egy építkezésen, ahol nem tartották be a munkavédelmi szabályokat és a második emeletről csukafejest ugrott egy munkás a körfolyosós ház udvarára. Tibcs, mint öreg rutinos, befásult kollega megjelenik a kis bohóc cipőjében – mert hát úgy száradt ki, hogy az orra égnek állt :) – az első munkáshoz odamegy, hogy „ Na, kinek pontoztak nullát műugrásért?” vagy valami hasonló dumával. Mosolyogtam, de az a munkás az ugró bátya volt, mint utóbb kiderült. Sokat tanultam azért Tibcsitől, mert végül is nagy szíve volt a fiúnak. Megállapításai voltak a legjobbak. Ennél az esetnél pl. az, hogy a vérvörös szín nem tetszetős a körfolyosós ház udvarának lefestéséhez. Mielőtt megint megszólnál Pityu, hogy miért vagyok megint érzéketlen, embergyűlölő meg ilyenek, akkor csak közlöm, hogy hidd el, ha tudnád ki volt, milyen ember volt, akkor a halálbüntetés visszahozását követelnéd Te is. De majd egy hab mellett elmondom. Szóval kilyukadtam a Bazilikánál ahol éppen a Bor ünnepe volt megtartva. Fabódék, borok, kibebaszott turisták meg iszonyat árak. Ott ittak az emberek, de nem voltak berúgva, nem hangoskodtak, káromkodtak, de a két munkás a sarkon igen. Újítanak fel valami ház homlokzatát. Ott dolgoznak a tűző napon a turisztikai vándormányok meg isszák a behűtött minőségi borokat. Hát engem is kikészítene na. Szóval nem fogták vissza magukat. Olyanokat káromkodtak mint – ahogy anyám mondja – a kocsisok. Te, ott volt minden. Még tanultam is új kifejezéseket. Nagyon sokat nevettem, mert hát olyan furi volt. Ők dolgoznak, azok meg isznak. Ők káromkodnak mint a részeg kocsisok, azok meg meg sem szólalnak. Furi. De a tér sem már a régi sajnos. Ott is minden csicsamicsa. De a lányok itt is gyönyörűek. Huuu, hol a vörös száma???? Megvan, hál Istennek! Na, a Bazilikától a körúton mentem végig a Nyugatiig. Szebbnél szebb lányok előröl, hátulról, jobbról, balról csak kapkodtam a fejem. Ment előttem két csinibaba, minden kirakatba benéztek, de csak azért, hogy magukat lássák. Kicsit szánalmasak voltak, de a popsi helyén volt nagyon :). Elértem a „ A következő megálló: Arany János utca. BimBIM” Ott is minden más már. Nem a régi, nem is éreztem jól magam ott. De azt soha nem felejtem el mikor a Sanyi barátommal felmáztunk totálon a metróállomás tetejére és onnan vizeltünk lefelé totálon. Mekkorát esett mikor másztunk már lefelé, Jesszus, ott majdnem berottyantottam a nevetéstől. Légszomjam volt úgy röhögtem. De rég is volt. Innen már mentem tovább a bázis irányába, de útközben azon gondolkodtam, hogy én nem akartam ezt. Én nem akarom, hogy átépítsenek mindent ilyen „szépre”, hiszen alig járok arra. Ne az én pízemet költsék erre. Nekem jó volt a régi is. Sokkal többet adott mint ezek. Emlékekkel vagyunk tele, mert tere volt mindennek és több infót szedtél magadba, mint így, ilyen birkaterelős megoldásokkal. Itt minden tiszta márvány már vagy mi a rák. Régen az aszfalton galambszarokat kellett kerülgetni, ma már paradicsomot meg gyros maradványokat. Régen nem tudtál sehova leülni, mert nem volt árnyékos pad a +40 fok melegben, vagy ha a fűbe akartál ülni a fa árnyékba, akkor azt sem tudtál a kutyaszarok miatt. De volt is akkor a fiataloknak állóképességük, mert csak árnyékban állás volt. Erzsébet téren voltak régen sakkozó asztalok és padok. Ott árnyék volt, de oda senki nem ült, mert az a helyi öregek helye volt és kész. Ha valaki odaült akkor egyből elment onnan, mert hát a tisztelet az tisztelet. Ami most van az gagyi. Azt miért nem lehetett csinálni, hogy egy két dolgot meghagytak volna nekünk öregeken, ahol tök jó emlékek törnek fel az emberben. Azt lett volna a jó, mint a Pusztító c. filmben a múzeumban lévő utca kiállítás, hogy milyen volt régen. Régen voltak olyan jó kis kocsmák egy két eldugott helyen, ahol a munkáltató meghívta a munkavállalóit egy sörre. Most már nincs ilyen. Bár mondjuk engem a munkáltatóm - az állam - nem hív meg, mert hát nem találkozom vele, hiszen Az állam én vagyok, Sörci a legnagyobb :) Egyszer találkoztam magammal, akkor meghívtam magamat, magamagammal ittam egy sert és saját magamon maradtam, így hát nem kell meghívni többet magamat találkozáskor, mert olyan már nincs, hogy találkozom magammal. :).
Szóval Pityu, én csak azt akartam ezzel mondani, hogy még mindig lehet ingyen múzeumolni, még mindig nagyon szép lányok vannak és még mindig egyszerű csajozni, de régi környezetünknek lassan lőttek. Nem marad már semmi, csak a lassan kopó és elfelejtésbe merülő emlékek tömtelege. Tudod, mikor a Fővám téren voltam és láttam, hogy mi lett abból a térből ahol csajoztunk, akkor már egyetlen egy tárgy sem volt ott amire emlékeztem. A Veres Pálné utcával szemben sincs már meg a Ludas Matyi söröző, ahová szintén sok emlék kötött, és számtalan ilyen helyet átépítettek. Nem tetszik a dolog. Szomorú lettem, fáj a szívem miatta.
