Nem is tudom, hogy hol kezdjem, de emlékszel mikor a fiatalságot fikáztuk, hogy milyen érthetetlenek számunkra és a legtöbbje diszlexiás és analfabéta? Hiába mondasz neki valamit, akkor csak néz ki a fejéből és nem érti mit makogsz neki stb. Vagy mint a szomszédomban lévő kis huszonéves gyerekek.
Szasz Zso, hova mégy? – és egy nagy csula repül mondat végi írásjelként a földre
Balatonra qrvákat betörni. – jaffa mozgással, és teverágásos rágózással
Mehetek én is veled?
Nem, mert megsértődsz ha jössz.
Miért? – csodálkozó szemekkel
Mert felfogod ismerni anyádat.
Persze tisztelet a kivételnek, meg akinek nem inge ne vegye magára hagy fázzon.
Na de, képzeld el, megtaláltuk Tigirivel ugyan ezt a „fiatalos stílust” kb. 70 évesben az este. Elmentünk a Hungáriába sörözni. Ülünk a galériában, hűsölünk és isszuk a jól megérdemelt sörünket, mert hát a hosszú nap jutalma a krigli sör. Ahogy ott iszogatunk, sörözünk, lazulunk, kikapcsolódunk, beszélgetünk, henyélünk, pilledünk, szusszanunk, azt halljuk, hogy a pultnál két öreg beszélget, miközben a kibeb@szott bulibáró üvölt a tévéből. Tiszta ideg voltam. Szóval a két öreg a kisfröccsük mellett beszélgetnek a nagy utazásaikról meg, hogy a kis családjuk merre reppentek ki a világba stb. Majd a X kisfröccsöt követően azt vesszük észre Tigirivel, hogy bizony a két öreg vitatkozik. No, de min? Hát azon, hogy az egyikük elment Nyíregyházáról Miskolcra az M3-on és útközben megállt Sárospatakon a lányánál. Mire a másik:
Az qrva jó, mert Sárospatakon nem megy át az M3-as. – itt még elég nyugodtan mondta
Há, hogy ne menne, há ott jöttem, há megálltam. – egy félig lenyelt korty fröccsel a torkában mondta
Nem, nem megy át.
De átmegy, olyan fasza arra az út, mint ha zsíron mennél. – ingerültebben mondta már az öreg, de még finoman
De akkor sem, mert az M3 így megy, Sárospatak meg itt van, hát képzeld már magad elé a vaktérképet öreg!
Sima térkép nem jó? – kedves hangon a pultos lány
Nem kell, hiszen így sem érti meg, hogy mi merre van.
És ez így ment perceken át, mi meg csak nevettünk és sírtunk, hogy ’70 évesben is van olyan, mint ’20 évesben. Miután ezt meguntuk elmentünk kebabozni, ahol megvártuk Zigirit. Tudod, az egyetlen olyan bajnoki csapatban játszó futballista, aki allergiás a fűre. Minden évben az orvos arra kéri, hogy hagyja abba a focit, de Ő nem, Ő szenved. Miután megjött és megkajáltunk megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova sörözni. De hova? Hát nem tudtuk, hogy hova csak elindultunk a Margit híd felé. Ahogy így haladtunk és beszámoltunk a Zigirinek a kisfröccs és a nyugdíj hatásairól észrevettem egy nagyon szép pultos lányt egy terasznál felszolgálni. Nagyon dekoratív volt és iszonyat szép. De az a szép szép. Szép hosszú lábak, csodás mellek, gyönyörű bőr. Egy tetoválás sem volt rajta, egyből meg is tetszett :D Jó, igen tudom, rendőrnővel, pultossal és politikussal ( ogy. képviselő, jegyző, polgármester stb. ) nem kezdünk ki. Nem is kezdtem ki vele, csak csodáltam. Ritka szép volt. Szóval kénytelenek voltunk ide a teraszra kiülni. Ahogy ott üldögéltünk néztem a többi asztalnál ülőket. Volt ott egy nő meg egy ürge, akik annyira külföldiek voltak, hogy még egymással sem beszélgettek. Aztán volt egy másik asztalnál két 70 év körüli Úriember meg egy 60 év körüli nő. Ők arról vitatkoztak, hogy miért jó és miért nem jó a Facebook. Na, mondom, a kisfröccs visszatért. Egy idő után jött a szépség és közölte, hogy a terasz zár, de bemehetünk, és ott ülhetünk tovább. Bementünk a helyre és visszacsöppentünk a múltba. https://www.youtube.com/watch?v=ZMUasoZ-KvE A falakon jazz énekesek fotói, a terem végén bárzongora, igényes bútorok és persze a szép pultos lány. Az egész hely nyugalmat sugárzott és teljesen belazultunk. Leültünk a sarokban a terem végén és ámultunk. A két Úriember a hölggyel meg leültek a bárzongora elé egy asztalra és beszélgetni kezdtek a jazz-ről meg eleve a zenéről. Mi meg csak ültünk és hallgattuk Őket. Mint kiderült az egyik Úr a hölggyel Amerikában él és ott bárzongorista egy bárban, míg a másik Úr ebben a bárban bárzongorista. Ott beszélgette, hogy ki, hogy hogyan jutott oda ahol van most és, hogy hol tanultak zongorázni és a zenék és így tovább. Marha érdekes volt az egész. Mikor már komolyabban elkezdtek beszélgetni a zenékről, akkor az egyikük odaült a zongorához, hogy megmutasson egy dalt és nekiállt. Ott és akkor összenéztünk mind a hárman és csak egy mondat jött ki a szánkon. Azt a kurva!!! Az a filling ami akkor átjött parádés volt. Hideg kori sör előttünk, a két Úriember meg felváltva énekeltek és zongoráztak. Kedvesek voltak, mert udvariasan megkérdezték, hogy akarunk e zongorázni, nem baj, hogy elfoglalják a zongorát. Mi meg persze, most úgy sincs kedvünk és tehetségünk a zongorához, úgyhogy tessék csak. És nyomták folyamatosan a régi nagy muzsikákat https://www.youtube.com/watch?v=5y34elmisjw Záróráig ott voltunk. Mikor kijöttünk a szentélyből, kiléptünk a Pesti aszfaltra és megcsapott a jelen hát, hogy is mondjam, elég furcsa egy érzés volt. Eltűnt belőlünk a nyugalom és a lazulás. Teljesen más lett minden. Szóval elég varázslatos egy hely volt. A Marx térig sétáltunk totális hatás alatt. Egy biztos. Nővel oda semmi esetre sem szabad menni. Egyrészt, nem ismerek és nem is volt olyan barátnőm, aki kedvelné az ilyen helyeket és értékelni is. ( Bár szerintem egyik sem gondolta volna rólam, hogy szeretem az ilyen zenéket és helyeket, de ez más kérdés. ) Másrészt meg elveszne a hely varázsa, nem lennél nyugodt.
