Söripapa

Szasz Pityu!

Na itt vagyok, csak voltak problémák az elmúlt időszakban, de megoldódott minden. Gondoltam én naiv fejemmel. De nem. Csőstül jön a baj, már minden téren. Ma pl. délelőtt elmentem nézelődni ezt azt a városba. Már bánom, hogy a csodálatos lábamat kitettem az utcára. Ma a melegtől mindenki hülye volt. Úgy kezdődött, hogy a kapuban rám tolta egy átizzadt otthonkás öreglány a szemeteskukát. Úgy kellett rákiáltanom, hogy:

- Mama, mit csinál, nem lát?

- Jaj, fiatalember, hát minek jön el itt? Nem látja, hogy itt vagyok, és tolni fogom a kukát?

- Kis kezi csókolom, nem vagyok Danny Blue, és maga is körbenézhetne előtte - Isten bizony kedvesen mondtam       

- De nem látok, szürke hályog van a szememen meg a csípőcso…..

- Na itt tessék abbahagyni, mert ez engem nem érdekel. Nem vagyok háziorvos csak vizitdíjért. – és elinaltam tőle

Bandukolok tovább a Nap által az aszfalthoz égetett kutya – vagy ember – vizelet és kutya – vagy ember – széklet között a kiszemelt üzletek felé. Útközben sikerült megfigyelnem az embereket. Ilyenkor tényleg nem normálisak. Amúgy sem szeretem Őket, de most különösen nem szeretem Őket. Szerintem én vagyok az országban az egyetlen, akinek a szemét egy esernyővel majdnem kiszúrták 11:00 órakor 40 fokos szikrázó napsütésben. Az egy dolog, hogy a mama napernyőként használja az esernyőjét, de miért kell azzal hadonászni, miközben az unott fejű és kisfröccsre vágyó papának előadást tart az épületek homlokzatáról, amiknek a fele leomlott, vagy a galambsz.rtól nem látni. Szegény papa minden kocsmánál vágyakozó szemmel nézett befelé a pult felé és mélyet szippantott a kiáramló kocsma dohos, italbűzös szagából. Szegénykém, úgy sajnáltam.

Ahogy mentem tovább hirtelen hideg víz került a nyakamba nem gyengén. Szétfagyott a hátam. Nekem úgy tanították még anno, hogy ilyen forróságban nem locsolunk virágokat. Az unatkozó mama - ránézésre 265,5 életévével a háta mögött - ezt nem tudta fent a második emeleti erkélyen. Nem is lehetett rá kiabálni, mert locsolás közben üvöltött a 1852-ben íródott Traviata, de nem CD-n, hanem gramofonon, amit szerintem a nyári munkájából összegyűjtögetett zsebpénzéből vette a megjelenés napján. Iszonyat volt. De viszont volt rajta egy baró kéklencsés naphemüveg :). Haladok tovább. Múltkor meséltem neked az első meccs nézésről a kocsmában. Na, most annál a kocsmánál ültek kint fiatalok, de az egyik olyan vörös volt mint a piros seggű pávián piros segge. A gyerek nem normális módon volt leégve. A bőre vörös volt a szemöldöke meg fehér. Csak úgy virított. Igazi vendégcsalogató látványosság volt. A haverjai meg ott röhögtek rajta és adták neki az ívet. Mint kiderült a gyerek berúgott, eltűnt és valami bokor mellett elaludt a napon. A haverjai keresték, de már késő volt, homárrá égett. Gyerek kinyújtott lábakkal ült a széken egyenes háttal, mert nem hajlott a bőre rendesen. A haverjai meg azt mérték, hogy a sörösüvegről lehulló páracsepp mennyi idő alatt párolog el a vörös abroszszínű testéről. Persze, az égetett embernek ez fájt. De a legcukibb a barátnője volt, aki a háta mögött sírt a röhögéstől, szembe vele meg könyörgött, hogy hagy kenje be a kezében tartott nagy vödrös Alföldi tejföllel. Gyereknek a barátai – akik szemmel láthatóan jót akartak a cimbinek – meg a lánnyal vitáztak, hogy az nem jó, mert a homár tejföllel cifrát okoz. Igazi gasztroangyal műsor volt. Elértem a villamosig. Dög meleg a peronon és sok izzadt ember körülöttem, akik megváltóként várták a villamos sofőrjét, mert a villangeren van légkondi. Beér a sárga kukac, ajtó nyílik, sok „birka” egyszerre akar felmenni, de úgy, hogy még le sem szálltak az utasok. Én kivártam a csordát, majd felléptem és fordultam is vissza. Ne tudd meg, hogy milyen illatok voltak ott. Én azt hittem teliberókázom az előttem álló utast. Marha büdös volt a vilin. Úgyhogy inkább mentem gyalog. Tanulságos volt. Gyrost ne egyél ha trikóban van a húsvágós fiú. Hónaljból csöpögött az izzadság a húsra. Köszönöm, de többet így, ilyet nem eszek. De viszont láttam szép dolgot is. Egy igen dekoratív világosbarna kislány a kirakatot takarította forrónadrágban, szűk kis felsőben. Csak úgy sertepertélt ott az üveg mögött. Az utcán meg egy kisebb férfiakból álló csoport nézte, de igen csak feltűnően. A kis virgonc csajszi meg ezt nem vette észre. Itt eltöltöttem egy szusszanási időt, majd baktattam tovább. Salátabáros kirakatban a kaszinótojás, amire a Nap süt egész nap. Kell a magyarnak szalmonella a népfene mellé. Na mindegy. Elérek az üzletemhez. Bemegyek. Boltos ül a széken a légkondi alatt. Rám néz, én meg rá nézek. Nézzük egymást. Hirtelen a tekintete megváltozik. Csak annyit lehetet kiolvasni belőle, hogy ez a sügér mi a büdös p.csáért jött ide be, hogy húzzon már el innen, már most fáraszt a barom kérdéseivel. Elkezd felállni a székből, de én rászóltam, hogy maradjon, ne kelljen fel miattam, megoldom a dolgomat. Úgy is tett boldog arccal és nyomta tovább a sodukut. Körbepislogtam amit kellett, majd elköszöntem tőle, aminek Ő roppant módon örült szemmel láthatóan. Csak az az aggodalom volt látható, hogy minél gyorsabban menjek ki az ajtón, mert kimegy a hideg. Kitérve csoszogtam tovább a másik üzlet felé. Ekkor már nagyon meleg volt. Izzadt az aszfalt, égetett a Nap ingen keresztül és semmi légmozgás. Elértem az üzlethez. Na végre mondom, már nem bírtam tovább a fülledt meleget. ZÁRVA. Hogy az a jó édes …………………. Tiszta idegben elindultam hazafelé, de ekkor eldöntöttem, hogy a vilivel megyek haza, hátha olyan lesz ami nem hányástestszagú. Elérek a megállóba. Már ott idegesített, hogy milyen emberek vannak körülöttem és kikkel kell utaznom pár megállót. Négy üdvözlégyet mondtam el, hogy a szakadt öreglány ne mellettem szálljon fel. Olyan bukéja volt, hogy azt nem tudom neked mihez hasonlítani. Az iszonyat, meg a kula keveréke kb. Imáim meghallgatásra találtak. Nem mellettem szállt fel, de mellettem állt meg. Ezt nem hiszem el. Mi jöhet még ebben az életben. Meddig kell még a „sz.rban” süllyednem? De legalább már a szagok meg vannak, az már nem lesz újdonság. Egy megállót bírtam ki. Le kellett szállnom és inkább folytattam az utam gyalog. Ahogy haladtam, szerinted ki jön velem szembe? Az öreglány. Még egy megállót kellett volna csak kibírni és megszabadulok tőle, de neeem. Murphy törvénye tudom, de jó lenne, ha már nem rajtam gyakorolná a jogot ügyvédbojtárként. Kicsit kiborultam, de hamar megnyugodtam, mert a forrónadrágos kislány kint mosta a kirakatablakot. Létráról :) Habos vízzel :). Jaj, de csodás volt. Mármint a hab prizmázása a napfényben. Olyan szép szivárványszínű volt minden egyes buborék. Na mindegy. Nagy nehezen hazaértem, ahol a meggyszörp várt jól behűtve. Ahogy azt ittam, jó nagyokat szippantottam a meggy kellemes illatából, hogy az öreglány és a villamos szagát elfelejtsem. Úgyhogy Pityukám, rohadtul ver az élet még így is. Holnap kapjunk be egy habot oszt mesélek még!