Söripapa

Még nagyon régen 2006-ban, mikor a főiskolát elkezdtem – igen jártam oda is – az első összevonáson megbeszéltük pár emberrel a suliban, hogy akkor ismerkedős sörözés lesz. Így is lett. Elmentünk a fogaskerekű Városmajor megállónál lévő Arany Ászok kocsmába. Nagyon kellemes hely volt. Csendes terasz, jó környezet, kulturált alkoholisták. Na, ott szépen a teraszon leültünk mind a nyolcan egy nagyobb asztalnál. Olyan nagy fehér kerti félénél. Kivittük a söröket, majd  feltettem az első kérdést - amit már most ajánlok mindenkinek, hogy ne tegyen fel egy új társaságban, főleg akkor mikor sörözni mentek -:
- Na, és ki mi volt előző életében? – nem tudom miért pont ezt kérdeztem, de ez jött ki és már mikor mondtam, akkor megbántam, hogy ezt kérdeztem. Össze is szorítottam a szemhéjamat és egy halk húúú el is hagyta a számat. 
Ekkor annyit látok, hogy mindannyian lemerednek, úgy mint a filmekben. Korsó félig szájhoz emelve, dülledt szemek felém, amikből ki tudod olvasni, hogy ki mire gondol, konkrétan ott ezek voltak, hogy:
- Úr Isten hova kerültem.
- Ki ez a pöpi?
- Fogadjunk nem meri megismételni.
- Előző életemben?????? Hmmm, lássuk csak.
- Látom, többet itt velük már nem iszok. Megiszom és tipli.
- Vajon ki fogja előbb lefejelni?
- Kikapcsoltam a kávéfőzőt??
És mikor ezt mind kiolvastam a szemekből:
- Csak vicceltem, hehe – kijelentéssel tereltem a témát.
Innentől kezdve dumáltunk tovább. Megtudtam, hogy ki miért jött főiskolára. Volt, aki azért, hogy havonta egy hétig ne legyen otthon az asszonnyal, volt, aki azért, mert akart jönni, de volt aki nem tudja, hogy miért felvételizett. Azt tudjuk, hogy én miért, egyszerű fogadásból. A fogadás tárgya úgy elvégezni a négy évet, hogy nem bukok meg és négy sört kapok. Meg is volt. Államvizsga nem számított a fogadásba.
Na, szóval így elbeszélgettünk még két kör sör mellett mikor is bekövetkezett az amit Uma Thurman a Ponyvaregényben kínos csöndnek nevezett. Ekkor az egyikünk – asztalnál ülve, székében hátra dőlve, előtte az asztalon a korsó söre, melynek fülét az egyik kezével fogja a másik keze zsebében, és bámulja sörét, mintha a világ problémáját akarná megoldani – megszólal: 
- Én puma voltam előző életemben.
Na, ekkor már én is dülledt szemekkel néztem és kérdem magamtól, hogy ez most, hogy jön ide??? Azt hittem már végeztünk ezzel a hülyeséggel. De ekkor körbenéztem a többieken, akik szintén dülledt szemekkel néztek rá és csak ezt láttad, nem is, szinte hallottad.
- Mi a f…, most mi van??
- Többet nem iszik.
- Puma? Miért nem túzok? Az legalább Magyarország hivatalos madara.
- De menő, puma. Az kemény. Miért nem nekem jutott eszembe. Na, majd sas leszek, az is kemény. Vannak karmai, meg csőre és röpül.
- Lehet, hogy most kéne hazamennem?
- Mi a gec az a puma?
- Na, jó. Most már biztos, hogy kikapcsoltam a kávéfőzőt, de a vasalót kihúztam?
Ekkor megkérdi valamelyik, csak azért szerintem, hogy a többieket szívassa:
- Miből gondolod?
Vállrándítással jött a válasz:
- Mert úgy érzem az voltam.
És ekkor jöttek sorba mind, hogy én cápa voltam, meg, hogy oroszlán, meg mit tudom én, de a mellettem ülő – aki majd 2 méter magas és 115 kg – meg szólalt, hogy: 
- Én meg …
- Tudjuk medve voltál.
- Nem, hanem mezei pocok. – és ezt halál komoly arccal.
Na itt ismét ledobtam az ékszíjat. Majd közöltem velük, hogy:
- Én utálom a szoláriumot és a mikrót, ezért én biztos hangya voltam.
Dülledt szemek ismét irányomba
- Mi a rák köze van a szolinak és a mikrónak a hangyához?
- Túl sokat ivott, vagy annyira gyűjtöget. Lehet, hogy utálja a tücsköket?
- Rovarirtás kellene nála csinálni.
- Naaaa, a sassal nyerő vagyok. HEHEHE ostoba hangya.
- Azt fogom hazudni, hogy itt a tesom értem a Moszkván. Csak csörrenjen már meg az a rohadt telefonom. Anyám miért nem zaklat ilyenkor.
- „ ha volna két életem „, hogy is van tovább? Megmerjem kérdezni.
- Szerintem kihúztam a vasalót. Igen, tuti ki. De ha mégsem? Most igen, vagy nem? Nem emlékszem. ÁÁÁÁÁÁ
Mikor ezt mind elolvastam a tekintetekből közöltem velük, hogy mikor hangya voltam, akkor a MCXIXD királynő kitalálta, hogy az egész kolónia költözzön át a hársfásból a közeli parkba, mert a felderítők mondták, hogy ott nagyon sok élelmet tudunk gyűjteni. Át is költöztünk és ott fel is építettünk egy rendes fészket. Csak ott volt a bibi, hogy a királynő a legostobább felderítőket küldte el, mert az nem egy park volt, hanem egy iskola játszótere, ahol a harmadikosok a nagyítólencse használatáról szerzett tudásukat a kis kolóniámon gyakorolták. Ezt mi az 1867-es év nagy pörzsölésének hívjuk mai napig, ha a lelkünk összetalálkozik bár hol bár mikor. 
Erre mindenki felpattan és ott hagyott. Kivéve a mezei pocok kollégám. Kérdeztem tőle, hogy most mi bajuk van, de csak azt mondta, hogy:
- Irigykednek, hogy Ők nem emlékeznek semmire az előző életünkből. Nekem is csak halvány emlékeim vannak a mezei pocok létemből.
Ekkor elköszöntem én is tőle. 
Tanulság? Az, amit az elején leírtam. Jól át kell gondolni, hogy egy új társaságban milyen kérdést teszünk fel. Sokat számít.